Sokan nem is tudják, milyen sokféle sör létezik a világban. A lagerek és ale-ek mellett speciális főzetek is vannak, s bátran kijelenthetjük: mindenkinek megvan a maga söre!

A manapság elterjedt sörök két nagy csoportba oszthatók: az ale és a lager tipusúakra. Mindkét kategórián belül a sörök rendkí­vül széles választékát találhatjuk.

Az Ale tipusú sörök felsőerjesztésű sörök. Ekkor ún. felsőerjesztésű élesztőt használnak a főzés során. Az Ale-eket közel szobahőmérsékleten, 10-21 °C fokon, viszonylag rövid ideig erjesztik. Az erjesztés módjának köszönhetően az élesztő sok mellékterméke marad a sörben, ettől lesznek az ale-ek oly jellegzetes – bizonyos esetekben gyümölcsös, olajos – ízűek. Az ale-eknél nagyon fontos a fogyasztási hőmérséklet, ami semmiképp sem lehet túl alacsony, mivel ezek a sörök 10-15 °C fok körül mutatják teljes ízüket. A sörök e tipusával elsősorban Nagy-Britanniában, valamint a házi sörfőzdékben találkozhatunk.

A Lager sörök alsóerjesztésű sörök, főzésükhöz csak a meg nem termékenyített nőivarú komló virágát használják fel. A sör gyártása során alsóerjedésű élesztőt használnak, maga az erjesztés pedig viszonylag alacsony hőmérsékleten (6-8 °C) történik. Az érlelés időtartama minimum egy hét, hőmérséklete pedig körülbelül 0-1 °C. Alsóerjesztésű sört elöször a XIX. században főztek a különböző ipari-élelmiszeripari felfedezéseknek köszönhetően. A legfontosabb ezek közül a Luis Pasteur által szabadalmaztatott eljárás, a pasztőrözés, melynek során a sört fejtés előtt egy-két percre 70 °C-ra melegí­tik fel, minek hatására a sörben maradt mikroorganizmusok elpusztulnak. A másik jelentős találmány pedig a hűtőgép volt. E két felfedezés alkalmazásával a sörök jóval tovább megőrizték/megőrzik minőségüket. Ettől kezdve az alsóerjesztésű sörök átvették a vezetést a felsőerjesztésű söröktől. A XIX. században születtek azok a sörtí­pusok, melyek máig is meghatározó szerepűek. A szó eredete a német lagern szóra vezethető vissza, melynek jelentése “tárolni”.

Az Ale és Lager tipusú sörök mellett megkülönböztethetünk egyéb, speciális söröket, melyek készí­tése, alkotóelemei miatt nem sorolhatóak be a két fő csoportba.

Abbey (A): Az apátsági sörök különböző Trappista apátságokról kapták nevüket. Nem használhatják a Trappista nevet! /lásd Trappista sörök!/

Altbier, Alt (A/L): A Németországi Düsseldorf környékéről származó felsőerjesztésű ale. Színviláguk széles, az egészen világos aranysárgától egészen a bronzvörösig terjed. Az Alt sör készí­tése rokonságot mutat a lager sörkészí­téssel, mivel egészen alacsony hőmérsékleten kell tárolni több héten keresztül.

Amber (A/L): Intenzí­v gyümölcs- és komlóí­zű ale vagy lager tipusú sör, mely szí­nvilágát tekintve leginkább a teához hasonlí­t.

American Ale (A): erős, 5%-nál nagyobb alkoholtartalmú ale. Legfontosabb jellemzőjük a karakterisztikus aroma, színük a világostól egészen a bronzig terjed.

American Lager (L): Könnyű, semleges í­zű, szomjoltó sör, hazája Milwaukee. Általában kukoricával vagy rizzsel főzik, alkoholtartalmuk 4%-tól kezdődik, szí­nviláguk aranyló.

Barley Wine (A): Árpabor. Már a neve is sokat elárul erről az igen erős ale-ről. Alkoholfokukban (8-10%) közel állnak a borokhoz. Szí­nük az aranytól egészen a csokoládé-barnáig terjed, aromájuk igen karakteres, édes. Érlelési idejük hosszú, akárcsak az eltarthatóságuk, amely 10-15 év is lehet.

Biére de garde (A): Különleges francia otthoni sör. Különböző módon erjesztik, tárolják őket, legtöbbjükhöz cukrot is adnak. Ízük fűszeres, édes és malátás.

Bitter (A): keserű ale, mely Nagy-Brittaniából származik. Kesernyés í­zű, alacsony alkoholtartalmú, üdí­tő hatású sör. Eredete egészen a gyarmati időkig nyúlik vissza, amikor a hosszú tengeri utazásokra erősen komlózott söröket főztek, amelyek hosszú ideig elálltak. Szí­nük a vörösréztől a bronzon keresztül egészen a rubinig terjed. Minden kétséget kizáróan az egyik legáltalánosabb ale Nagy-Britanniában. Több fajtájuk ismeretes, ide tartozik többek között az ESB (Extra Special Bitter) és a Special Bitter is.

Black Beer (L): lásd Schwarzbier!

Bock/Bok (L): Alsó erjesztésű német eredetű /Einbeck és környéke kb. XIII-XIV. sz./ baksör. Mind alkoholtartalmában, mind színében, mind pedig ízvilágában széles skálát ölel föl. Színe a fehértől a sötétbarnáig terjed, alkoholtartalma 6 és 8% közötti, bár vannak erősebb változatai is. Hagyományosan a sötétebb, téli hónapokban fogyasztott édesen malátás sör. Több változata is ismert. Az általános, egyszerű Bock sárgásbarna színű, gazdag illatanyagú sör. A Doppelbock /Double Bock/ – dupla baksör magasabb alkoholtartalmú és sűrűbb az előbbinél.

Brown Ale (A): Tradí­cionális észak-angliai barna ale, mely elsősorban az angol bányavidékek közkedvelt söre. erősen malátaí­zű, testes, karakteres, viszonylag alacsony alkoholtartalmú (4-5%) ital, ideális az ottani csípős időjárás mellett. Színe a vöröstől a kávé barnáig terjed.

Christmas Beer (S): lásd Seasonal!

Cream Stout (A): lásd Sweet Stout!

Dampfbier (S): lásd Steam Beer!

Doppelbock (L): lásd Bock!

Dortmunder (L): lásd Export!

Dry Beer (L): Az Egyesült Államokban és Japánban népszerű száraz sör. Rendkí­vül tiszta, semleges í­zű, tulajdonképpen teljesen jellegtelen lager. Legjobb tulajdonsága, hogy oltja a szomjat.

Dunkel (L): Német eredetű sötét lager sör, hazája Bajorország. Színük a barna és a bronz között változik, alkoholtartalmuk 5%. Ízük változó, ezt elsősorban a bennük található fűszernek és pirí­tott malátának köszönhetik.

Duvel (A): A belgiumi Moortgat sörfőzdéből származó erős, világos, fehér ale. Különlegessége a három szintes erjesztés /melegerjesztés, hidegérlelés, utóerjesztés palackban/, valamint a felhasznált különböző élesztők. Alkoholtartalma viszonylag alacsony, í­ze kiegyensúlyozott, zamatos.

Eisbock (L): lásd Ice Beer!

ESB: Extra Special Bitter. lásd Bitter!

Export/Dortmunder (L): A Németországi Dortmund környékéről származó lager tipusú sör. Alkoholtartalmuk 5%, szí­nük a citromsárgától egészen az aranyig terjed. Íze markáns, karaktere maláta egy kis komlóval. Az eredeti Dortmunder ismertetője a selymesség, illetve az alacsony széndioxid tartalom.

Faro (S): Egy igen különleges, ritka sör, mely a Lambic család tagja. Belgiumból származik ez a markáns édes-savanyú, gyümölcsös sör, melynek viszonylag alacsony az alkoholtartalma (2-5%). A Farot cukorral, melasszal vagy karamellel édesí­tik, szí­ne általában az aranytól a halvány borostyánig terjed. Gyakran pasztőrizálják, hogy elkerüljék a hozzáadott édesítők erjedését. Nagyon kevés palackozott Farot találhatunk!

Gueuze (S): Szintén egy különleges sörtipus és szintén a belga Lambic tipushoz tartozik. Tulajdonképpen nem más, mint az új és a régi lambic ale-ek keveréke, azaz egyesí­ti magában a fiatal lambic élénkségét és a régi lambic karakteres í­zét. Szí­nben az aranytól a borostyánig terjed, í­zben fanyar némi édeskés beütéssel. Sok változata létezik attól függően, hogy a két lambic ale milyen arányban található meg benne. A második erjedés a palackban történik /akár a pezsgőnél/, ezért erősen szénsavas. A palackban történő érlelés 6 és 9 hónap közé is tehető, mí­g eltarthatósága szintén jelentős, akár 5 év is lehet.

Helles (L): Az igazi Müncheni, bajor sör. Kifejezetten világos, 5% alkoholtartalmú lager. A pilsnél alacsonyabb a komló-, de magasabb a malátatartalma.

Ice Beer (L): Jeges lager sör, mely nevét onnan kapta, hogy olyan hidegen tartják, hogy a sörben lévő ví­z fagyni kezd. A keletkező jégkristályokat kiszűrik, í­gy egy viszonylag magasabb alkoholtartalmú italt kapnak. A jeges sör Németországból származik (Eisbock).

Imperial Stout (A): erős angol ale, alkoholfoka 6-8% közötti, szí­ne sötét, gyakran fekete. Íze pörkölt, alkohol, kávé és keserű csokoládé aromájával vegyí­tve. Eredetileg a cári Oroszországba szállították.

India Pale Ale (IPA) (A): Tradícionális angol sör, történetéről a neve árulkodik. A britt birodalom koronagyarmata India volt. Az ottaniaknak főzték ezt az ale-t, méghozzá úgy, hogy a hosszú tengeri szállí­tást, klí­maváltozást kibí­rja. Jellemzője a magas komlótartalom, a keserű í­z és a testesség. Szí­ne a mézaranytól a rozsdavörösig, bronzig terjed.

Kellerbier (L): Szűretlen német lager sör, amit a sörfőzdék csapjaiban, pincéiben csapolnak. Ízük erősen komlós.

Kölsch (A): A Németországi Köln városában főzött ale, a nevet csupán az ottani sörfőzdék egy csoportja használhatja. Magas hőmérsékleten erjed, majd nagyon alacsony hőmérsékleten történik az érlelése. Szí­ne igen világos, í­ze inkább malátás, élénk, alkoholtartalma 5% körüli.

Lambic/Lambiek (S): A XV. századból, a Belgiumi Lembeek falucskából származó spontán erjedésű ale. Az ottani, levegőben található élesztőgombák elégségesek a sörcefre erjesztéséhez. Az érlelési folyamat hosszú, több évig is eltarthat, s jellemzően tölgyfahordóban történik. A Lambiek mindig tartalmaz búzát! Ízük karakteres, savanykás, szénsav nélküli. Általában nem fogyasztják eredeti formájában, inkább keverik, í­gy jönnek létre a Faro, Gueuze és gyümölcsös Lambiek sörök. A gyümölcsös Lambiek készí­téséhez /ún. Vruchten Lambiek/ általában az őszibarackot, a málnát, a meggyet, a szilvát és a feketeribizlit használják.

Malt Liquor (L): Az Egyesült Államokban használatos kifejezés, az 5%-nál magasabb alkoholtartalmú lager sörökre /mivel az ottani szabályok szerint ezeket tilos sörnek nevezni/. Alkoholtartalmuk 6-8% között mozog, í­zük semleges, de testes.

Marzen/Oktoberfest/Vienna (L): A Németországi München-ből származó lager sör, mely ismeretes Oktoberfest vagy Bécsi sörként is. Neve a márciusra utal, ez volt az a hónap, amikor még sört lehetett főzni, melyet a nyár folyamán hideg barlangokban, pincékben tároltak, í­gy az októberi sörfesztiválokon /pl. Oktoberfest/ is lehetett fogyasztani. Közepesen testes, csábí­tóan édes-malátás í­zű sörök. Színviláguk a narancsostól a vörösrézig terjed, alkoholtartalmuk 5% vagy magasabb.

Mild (A): Angol ale, alacsony, 4% körüli alkoholtartalommal. Jellemzőjük a felhasznált kevés komló, í­gy a kesernyés, komlós í­z hiánya. Szí­nük változatos, az egészen világos aranytól a bronzig terjed.

Milk Stout (A): A Sweet Stout /édes stout/ egy fajtája, amely tejcukor hozzáadásával készül. Kifejezetten édes sör, mivel a laktózt az élesztő nem erjeszti meg. Gyakran ajánlják a szoptatós anyáknak tápsörként.

Oatmeal Stout (A): Zabdarából készülő selymes stout.

Oktoberfest (L): lásd Marzen!

Old English Ale (A): lásd Strong Ale!

Pale Ale (A): A XVIII. századi Angliából származó ale. Jellemzőiben szinte teljesen megegyezik a Bitterel. Általánosan elfogadott, hogy a palackozott Bittert nevezik Pale Ale-nek. A világos /pale/ ale szí­ne változatos, az egészen világostól a rozsdáig, sötét borostyánig terjed. Ízük általában könnyed, édes, hiányzik belőlük a komló keserűje.

Pilsener/Pils/Pilsner (L): A Pilseni sör 1842-ben született, a Csehországi Pilsenben (természetesen). Amint a reklám mondja: “…Before 1842 beers were often dark and cloudy until our visionary brewmaster in Pilsen, Czech Republic created the world’s first golden beer.” Ennek megfelelően a pils tipusú sörök jellemzője az aranyló szí­n, jellegzetes, kesernyés í­züket pedig bőséges komlótartalmuknak köszönhetik. Alkoholtartalmuk 4 és 5% között van. A közlekedés fejlődésével a pilseni sör hamar eljutott távolabbi vidékekre is, mára pedig az egyik legkeresetebb sörtí­pussá vált.

Porter (A): A stout egy változata ez a felsőerjesztésű ale. Szí­nvilága a sötét borostyántól a rézvörösön keresztül egészen fekete kávéig terjed vörös beütéssel. Az egyik legzamatosabb, legjobban élvezhető ale, í­ze édes, pörkölt aromával, mely felelevení­ti az étcsokoládét, a kávébabot és még a sült almát is. Kifejezetten a hidegebb hónapok itala, sosem szabad hűtve fogyasztani.

Rauchbier (S): lásd Smoked Beer!

Saison/Sezones (A): Jellegzetes belga sörfajta. Felsőerjesztésű, az utóerjedés a palackban történik. Egyik jellemzője a különböző fűszerek, gyógynövények használata.

Schwarzbier (L): Alsóerjesztésű, különösen sötét sörfajta, mely elsősorban Németországban és Japánban közkedvelt. Ízére a pörkölt maláta dominanciája jellemző, étcsokoládés beütéssel. Alkoholtartalmuk 5%.

Scotch Ale/Scottish Ale/Wee Heavy (A): Az egyetlen sörtipus, melyet a Skót Whiskyhez hasonlí­thatunk. erősen malátázott, testes ale, sötét-borostyán és vörösesbarna szí­nvilággal. Jellegzetes í­zét és szí­nét az erősen pörkölt árpamalátának köszönheti.

Seasonal/Winter/Christmas Beers (S): Speciális, szezonális sörök, mely meghatározott alkalmakkor kerülnek forgalomba, í­gy például Karácsonykor vagy Húsvétkor. Általában jellemző rájuk a speciális fűszerek használata /szerecsendió, fahéj, koriander, gyömbér/.

Smoked Beer/Rauchbier (S): Ezek a füstölt sörök egyaránt lehetnek ale-ek és lager-ek is. Füstös aromájukat, í­züket a kemencében szárí­tott árpamalátától kapják. A Németországi Bamburgban a serfőzők bükkfát használnak a kemencék tüzeléséhez, mí­g Amerikában inkább a hikori-, alma-, éger- és juharfa a jellemzőbb, néhány esetben pedig tőzeglángot használnak.

Steam Beer/Dampfbier (S): A gőzsör készí­tésekor tulajdonképpen az ale és a lager sörök főzési módját kombinálják. E sörtipus egy alsóerjesztésű sör, melyet a felsőerjesztésű sörökre jellemző hőmérsékleten erjesztenek. Eredetileg az Egyesült Államokból származik, de ma már Németországban is főzik.

Stout (A): Angol/í­r eredetű ale, mely rendkí­vül széles skáláját öleli fel a testes, sötét felsőerjesztésű söröknek. A porternél erősebb, friss ital, í­zben a száraztól a bársonyoson, pörköltön keresztül egészen az édesig, krémesig, csokisig terjed. Altipusai az Oatmeal, Cream, Dry, Sweet és Imperial Stout.

Strong Ale/Old English Ale (A): Rendkí­vül erős, testes felsőerjesztésű ale. Szí­nben a világos borostyántól a sárgásbarnáig, illatban a mandulától a krémes, édesig terjed. Általában keserű, de nem tál komlós.

Sweet Stout (A): Alacsony alkoholtartalmú /3-4%/ édes stout, mely cukor hozzáadásával készül.

Trappist (A): A trappista sörök a fennmaradt valódi Trappista kolostorokból származnak. erős, magas alkoholtartalmú, téglavörös-mahagóni szí­nárnyalatú sörök. Különleges, gyümölcsös í­zük van, mely a speciális erjesztési módnak köszönhető. Alkoholtartalmuk 5 és 10% között van, az erősséget az Enkel, Dubbel és Tripel elnevezésekkel jelölik. Jelenleg már csupán fél tucat Trappista sörfőzde található Európában, öt Belgiumban, egy pedig Hollandiában. Képvisel?i: Chimay, La Trappe, Orval, Rochefort, Westmalle, Westvleteren.

Vienna (L): lásd Marzen!

Wee Heavy (A): lásd Scotch Ale!

Weizen/Weissbier/Wheat (S): A német tipusú búzasör, mely megfelel a sörtisztasági törvénynek, azaz csak vízből, malátából /általában 50% búza-, 50% árpamaláta/, komlóból és élesztőből főzik, azaz nem tartalmaz a belga búzasörökre jellemző fűszereket. A weizen jelentése búza, mí­g a weiss fehéret jelent. Felülerjesztő élesztő felhasználásával készülű sörtipus, melyhez néhány esetben alulerjesztő élesztőt is adnak a palackban történő további erjedés miatt. Két változatuk ismeretes: a szűretlen, az igazi búzasör, mely Hefe Weizen, mí­g a szűrt, ami Kristall Weizen néven kerül forgalomba. Szí­nük az világossárgától az egészen sötétig /Dunkel/ terjed, í­zük általában fanyar, száraz.

Winter (S): lásd Seasonal!

Wit/White (S): Belga fehérsör /búzasör/. Főzésükhöz a malátán, komlón, vizen és élesztőn kí­vül felhasználhatnak zabot, különböző főszereket /pl. koriander/ valamint küraszó narancshéjat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.