Ha valaki figyelmesen tanulmányozza a sörösdobozokat és az üvegek cimkéit, akkor gyakran találkozhat egy rövidke utalással, mely szerint a sör a német tisztasági törvény, a Reinheitsgebot alapján készült. Vizsgáljuk meg, mit takar pontosan a világ egyik legősibb élelmiszeripari előí­rása!

A középkorban, a mai Németország területén igen közkedvelt volt a sör, a sörfőzés. Ez utóbbi azonban korántsem hasonlí­tott a mai procedúrához, sem az alapanyagokat, sem pedig az eljárást tekintve. A ma is használatos kellékek mellett számos furcsa alapanyagot használtak, nem riadtak vissza például a borsótól vagy a babtól sem!

1516-ban, IV. Vilmos bajor herceg úgy döntött, szabályozza a sörfőzést valamint eladást, í­gy született a tisztasági türvény, a Reinheitsgebot. A törvény kötelezte a serfőzőket, hogy malátával kevert árpát, komlót és tiszta vizet használjanak a sör előállí­tásához. Minden egyéb más anyag használata tilos volt. Az összetevőkre adót vetettek ki, hogy biztosí­tsák a bevételt az uralkodó számára, a serfőzőnek pedig engedélyt kellett váltania a sörgyártáshoz.

A törvény, az egységes szabályozás biztosí­totta, hogy nem csak Münchenben, de egész Bajorországban jó minőségű sört kapjon a polgár. Az egységes Németország létrejöttével a törvény már az egész országban hatályba lépett, s annak betartását különböző eszközökkel folyamatosan ellenőrizték.

A II. világháború után a kettészakadt Németországban különböző képpen folytatták a sörfőzést. Az NSZK-ban továbbra is érvényben volt a Reinheitsgebot, egy pici kiegészí­téssel, ugyanis a használható anyagok körét kibőví­tették a sörélesztővel. Az NDK azonban nem vette át a törvényt, í­gy a két országrész újraegyesí­tésekor ezen gyárak/főzdék lépéshátrányba kerültek az elkerülhetetlen modernizáció, fejlesztés miatt. Ma már egész németországban érvényben van a Reinheitsgebot a következő kitételekkel:

  • az alsóerjesztésű söröknél csak árpamaláta, komló, ví­z és élesztő használható,
  • a felsőerjesztésű söröknél ezen anyagok mellett engedélyezettek a más alapanyagú maláták /pl. búza/ és néhány cukorfajta is,
  • a komló helyett használható komlótabletta, porí­tott komló vagy komlókivonat is,
  • a sör szűrése csak mechanikai úton vagy abszorpcióval történhet.

A német előí­rások – habár egyes főzdéknek, országoknak túl szigorúak is – mindenképpen minőségi garanciát jelentenek, hiszen kitűnő sörök készülnek kifogástalan alapanyagokból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.