Újra a MALTeR-ban – Erdély misztikumok nélkül

A mai estén Erdély került terítékre, ami nekünk magyaroknak egy romantikus, egzotikus “kis Magyarországként” jelenik meg sokszor. (Nem beszélve arról, hogy Erdély korról korra más területet is jelenít meg a közgondolkodásban.)

De térjünk rá inkább a gasztrokultúrára! Mai előadóink Fazekas Csaba és Paksa Rudolf. Egyre inkább megmutatkozik a két előadó kiválósága. Telitalálat, hogy a két történész reflektál egymás szavaira, ami igazán élvezetes.

Néhány gondolat, csak ízelítőként. Ma megtudhattuk, hogy Erdély – az olasz és az erdélyi fejedelmek közti kiváló kapcsolat következményeként – megőrizte reneszánsz konyhakultúráját. Olasz hatásnak tudható be például a zöldfűszerek (majoranna, kakukkfű, szurokfű, tárkony) domináns használata a “barokkos” konyhával szemben, ami a földrajzi felfedezéseket követően futott fel (pl. paprikás pörköltek a magyar konyhában Erdélyen kívül). Ezek mellett Erdélyben a kisrégiók népeinek, kultúráinak egymás mellett élése, kölcsönhatása ugyancsak hozzátett a sokszínűséghez.

Talán meglepő, de Erdélyben kezdte meg működését az első magyar sörgyár (Kolozsváron), valamint Erdélyből származnak az első nyomtatott szakácskönyvek is.
Az biztos azonban, hogy nehéz lenne főznünk belőlük a mennyiségek és időtartamok érdekes kezelése miatt. Hogy mire is gondolunk? Ilyenekre: “tegyél bele módjával”; “főzd míg az kész nem lészen”; “főzd két miatyánkig”…

Miközben megtudjuk, hogy a kürtős kalács igazi transszilvanikum, megérkezik a vacsora. Mics (amihez kapcsolódóan persze hitvita alakulhatna ki a környező népekkel, hogy ez bizony csevapcsicsa), valamint kísérőnek a jó öreg Hekkelberg FUX. A MALTeR párosítása ma is pompás.

A következő felvonás Galícia, aki egy kellemes gasztroestére vágyik, itt a helye!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.