Jártunkban, keltünkben

Sörlap találkozó Budapesten

Sörlap.Hu | 2004-10-16 23:14:56

Sokan jelentkeztek, annál kevesebben jöttek el a Sörlap első hivatalos találkozójára. Talán az időjárás játszott ebben nagy szerepet, mindenesetre elgondolkodtató az érdektelenség!

Hosszú szervezőmunka és egyeztetések után végre létrejött az első Sörlap-találkozó Budapesten a Crazy Cafe-ban. A gyülekező délután három órára volt meghirdetve a Nyugati téri óra alá, sajnos nem tudtuk előre, hogy az időjárás nem fog kedvezni épp akkor és épp ott - az eső olyan intenzitással esett, hogy komolyan kétségbe estünk, lesz-e ott valaki!

Szerencsére öten mégiscsak összegyűltünk, s í­gy indultunk el az egy sarokkal odébb található söröző felé.

A megérkezés és helyfoglalás után következett a várva várt pillanat: végre kirendelhettük az első kört! A Crazy Cafe kellemes félhomálya és melege igazán jól esett a ronda eső után. Az országos hí­rű itallap áttekintése után (kb 100 különböző sörfajta) mindenki mást kért. Lássuk, sorban kik voltak a kezdő emberek! Sörlap (Szecsei Attila), Lev és Keli mellett két hűséges olvasó és fórum-látogató, Etamas és Csaba.


Az első körben sikerült kiinni a Crazy Salvator-készletét, mivel a rendelt két üveg helyett csak egyet kaptunk, s a pincérlány sajnálkozását: sajnos nincs több! Volt, aki csapolt Pilsnerrel próbálkozott, ami valami egészen más, savanykás ital volt...

Az első kortyok után aztán megindult a kötetlen beszélgetés is. A sörök mellett sok minden más is szóbakerült, í­gy igazán nem vádolhatnak bennünket a szűk (sör) látókörrel. Közben telefonon bejelentkezett Serkoptató és eMM is, akik pici késéssel ereszkedtek alá, a pincehelyiségbe.


A második körben már igazi érdekességek is az asztalra kerültek: a Delirium Tremens, ami enyhe alkoholos-rágógumi í­zével igazi kuriózumnak tűnt, valamint a Paulaner Roggen. A második kör nemcsak az érdekességek, hanem a nagy felfedezések köre is volt. A csapolt Krombacher ugyanis megegyezett a csapolt Pilsner-rel! Mindkettő ugyanolyan ihatatlan döglött savanyú patkány volt, hogy az embernek elment a kedve még az élettől is. Ezen csak egy-két üveges Wieselburger segí­thetett!


A körök egyre vidámabb hangulatban találták az asztaltársaságot. Sajnos a többi jelentkező nem érkezett meg, de így heten is igazán jól elszórakoztunk! Mindenesetre felmerült a kérdés: vajon érdemes-e a későbbiekben hasonló közönségtalálkozó sörözést rendezni? Várjuk a véleményeket!

Kapcsolat