Jártunkban, keltünkben

Pécsi sörgyári látogatás

Csaba | 2005-03-19 14:20:31

Egy hideg pénteki nap lett volna ez is, de valami más lelkesí­tett minket aznap. No nem a bennünk lévő alkohol, hiszen már reggel is hevesebben vert kis szí­vünk, pedig akkor még nem néztünk a pohár fenekére! (Vagy csak a saját nevemben beszéljek?) A lehetőség, hogy ellátogathatunk a sörgyárba, az okozta izgalmunkat!

17 órakor kezdődött volt a megtekintés, de hát már előtte szerettünk volna találkozni régi és újdonsült cimboráinkkal. Egy a gyárhoz közeli és igényes vendéglőt választottunk e célra, a Paulus Cafét. Erősí­tette döntésünket, hogy két másik hely mellett itt lehet kapni csapolt Pécsi sört, ami a helyi főzde prémium kategóriás söre. (Későbbi információ alapján most tesztelik, de májustól esetleg országosan kapható lesz.) Először Bogi és három másik barátunk társaságában mi futottunk be és izgalmunkban rögtön neki is láttunk némi folyékony kenyér fogyasztásának. Így kellemesen telt az idő és még mielőtt nagyon elkezdtünk volna aggódni, megérkeztek OgY-ék. "Három fiú és egy lány." Ki tudja, hogy, de a korsók is újra teletöltődtek, aminek a következtében kezdtek a nyelvek megoldódni és korábban ugyan nem ismertük egymást, de most a közös téma alkalmat adott változtatni ezen a hiányosságon. Végül Miklós is megérkezett, akivel rögtön némi csere berét is megejtettünk.

Szóval ne szaporí­tsuk tovább a sört, mert közelgett a 17 óra, az eltervezett időpont, s ha fájó szí­vvel is, de ott kellet hagyni korsóinkat (holott szemerkélő idő volt, s mi ittunk mert kezdett jól esni).

Ákos már elénk sietett, s némi bevezető után betipegtünk a sörgyárba. Bevallom már többször volt alkalmam a gyár bejáratánál állni, de csak azért mert Commandante néhányszor már egyeztetett egy osztálykiránduláskor esedékes gyárlátogatásról. Persze ezekre az eseményekre mindig fájó szívvel gondol az ember, mert kimarad. Most Commandante maradt ki, nagy sajnálatunkra. Menjünk azonban beljebb: az alapinfókat hallgathattuk végig először az udvaron többek között, hogy milyen régi és tradicionális főzdében is állunk. Betájolás után hatoltunk be az első nagyobb üzemegységbe, ahol hallhattunk az őrlés és malátázás folyamatáról, láthattunk néhány őrlő berendezést, s természetesen szimatolhattuk a semmivel sem összekeverhető illatot. Utunk során meghallgattuk a cefrézés nemes tudományát, s rájöttünk, hogy alig marad a sörfőzés után melléktermék, lévén a törköly tovább is felhasználható takarmányozásra.

Több pillantást is vethettünk a főzőüstökbe, ahol azért a nézelődés közben kérdésekkel bombázhattuk vendéglátónk, aki készségesen válaszolt valamennyi kérdésünkre.

Ezek után tulajdonképpen elméletben követhettük a "sör" útját, az erjedés, utóerjedés és szűrés útján, de mivel ekkor már mindenkiben ott tombolt a kóstolni akarás, kaptunk is. Igaz közben a szí­vünk szakadt meg, mert több liternyi végezte a padlón. Azt hiszem nem keltettünk volna feltűnést, ha hanyatt fekve, tátott szájjal vártuk volna a nedűt. De legalább a javából! Végre helyreállt néhány információ a fickós sörről, a zwickle-ről. Nem tudom semmihez hasonlí­tani az érzést, ahogy a jéggel borí­tott csövek között sört szopogattunk. Talán inkább, mégsem nektárt kellett volna csak csepegtetni azokon a hí­res vesszőkön. Nem bántásként í­rom a sorokat, nem szentségtörésként, de az adott pillanatban más nem jutott az eszembe. Kaptunk olyanból kóstolót, amelyből forgalomba még nem került. Ez volt a már korábban emlegetett vörös sör. Aki kér, majd május első hétvégéjén próbálkozzon Pécsett. Akkor fogják bemutatni. Azt hiszem, ha messzebb is elterjed sokáig kedvencemnek fogom tekinteni.

Itt jegyzem meg, hogy búcsút kellett vennünk Solkimm-től, mert dolga lévén sietett haza. Nyáron Miskolcon! Talán éppen Bőcsön? Viszlát!

Utunk végén a mosó és palackozóba tekintettünk be, ahol a Pécsi Sörfőzde termékeit palackozzák. Most, hogy í­rom a sorokat, rádöbbentem, hogy nem kérdeztem rá a dobozosok készí­tésének mikéntjére, helyszí­nére. Remélem erről még hallunk egyszer.

Még egyszer köszönet Ákosnak az idegenvezetésért és a számos információért, aki arra jár, nézzen be egyszer, kétszer, néhányszor!

Levezetésként a Sörházba tértünk, ahol csak mellékesként jegyzem meg gyér forgalom volt éppen, de legalább a két csapat (Csaba féle - OgY féle) nyugodtan információt és házisört cserélhetett. Itt már nagyon szállt az idő és a társaság felének haza kellett indulnia. Akik maradtak, azok meg az élményeken merengve vetették bele magukat a további élvezetekbe...

Még több ilyen hétvégét!

Kapcsolat