Jártunkban, keltünkben

Sörtúra Prágában

etamas | 2005-04-14 19:45:06

Prágában április 2-án Sörcikkgyűjtő találkozót rendeztek. Ennek apropóján, összekötve a kellemest a hasznossal, néhányan felkerekedtünk hogy Prága sörlelőhelyeit feltérképezzük.

Csütörtök reggel, Győr és Pozsony érintésével indultunk. Úton a száz tornyú városba, kis kitérővel Ceske Budejovice felé vettük az irányt. Talán mondanom sem kell, itt található a Budweiser sörgyár. Már várt ránk egy kedves hölgy, hogy végig kalauzoljon a patinás falak között. Szerencsére felvidéki magyar barátunk, Adrian jóvoltából a cseh idegenvezetés sem okozott gondot. A legnagyobb élményt talán mindenkinek a főzőház jelentette. Nagy kár, hogy ez az írás nem adhatja vissza azt a finom illatot, ami ott mindent átjár. A gyár sörözőjében elfogyasztott Budweser barna sör, már csak hab volt a tortán.



Útunkat folytatva, estefelé érkeztünk meg Prágába. Szállásunk elfoglalása után elindultunk felfedezni az esti várost. A metro állomás melletti helyi kiskocsmába máris betért kis csapatunk. Az elfogyasztott Staropramen és Velvet sörök már itt meggyőztek mindenkit: Jó helyen járunk! Már a belvárosban ért bennünket az egyetlen negatívum. A Vencel tér éjszakai arca lehangoló. Mindenütt nepperek, stricik, prostituáltak. Lépni is alig lehet tőlük. Sajnos a kocsmák többsége 11-12 óra körül bezár, így elég korán visszatértünk a hotelbe.
Másnap reggel, az útközben vásárolt mézes házisörrel köszöntöttük a Prágára ébredő napsütést. Reggeli után pedig irány a város. Programunkban sörfőzde, söröző látogatás szerepelt városnézéssel vegyítve. Itt ajánlom mindenki figyelmébe az általunk is használt, Sörmentén Prága c. kiadványt. A könyv és Szarka Gyula barátunk nélkül sokkal nehezebben boldogultunk volna. Első állomásunk a külvárosban várt ránk. Ez pedig egy mini sörház, a Richter Sörfőzde.


Messze van, de a szűretlen világos sör mindenképpen megér egy utat. Itt tapasztaltuk először, hogy a főzőüstöket a vendégtérben helyezik el, és ezzel máris különleges hangulatot teremtenek. A visszafelé vezető úton villamosunk egész "véletlenül" a Pivovarsky Dúm előtt állt meg. Itt már mást nem is tehet a rendes utazó, minthogy belép e nemes helyre. Bent azonnal szembetűnik a falakon körbefutó poharak és régi üvegek impozáns látványa. Mivel még csak délelőtt jártunk, az étlapot kihagytuk. Jöjjenek a sörök! Igazi különlegességnek számít, a helyben főzött banános, csokis, meggyes sör. Ez utóbbit megkóstoltuk. Tényleg mintha gyümölcslevet kaptunk volna, sörrel keverve. Ráadásul a pohár alján bónusz meggy rejtőzött. Említést érdemel még a barna és a kevert sör is.


Gyümölcsöző italozásunk után a vár felé folytattuk utunkat. Átkelve a Morva folyón, közeledve a vár felé, már látszott nem akármilyen szépségű város Prága. A Malostranské namestinél leszállva nekiláttunk megmászni a várba vezető utat. Gyönyörű épületek között értünk fel az egyik legkedvesebb helyre. A Fekete Ökörhöz. Puritán, de mégis hangulatos külső ill. belső. Öreg kopott asztalok, padok. A sarokban sörözgető helyiek, akik elnéző mosollyal szemlélik a nyüzsgő túristákat. Ennek ellenére v. éppen ezért az ember nagyon otthon érzi magát. Ebben hathatós segítséget nyújt a barna és világos Kozel, mindössze 23 Koronáért.


Innét csak egy ugrás és máris Szent Norbert barna sörét kortyolgattuk a kolostor udvarán elhelyezkedő sörfőzdében. Szent Norbert után belevetettük magunkat a vár forgatagába. Egymás után következtek a nevezetességek, látnivalók. Királyi palota, Szent Vitus katedrális, Sárkányölő Szent György szobra, Arany utcácska, hogy csak néhányat említsek.



Egy utolsó pillantást vetve a városra, valamint a nyüzsgő Károly hídra, leindulunk a vár lépcsőin. Leérve még betérünk Szent Tamás sörözőjébe. Itt sajnos kedvünket keresve megjelent a helyi zenekar, és buzgón játszani kezdte a 100 Forintnak... kezdetű örökbecsűt. Sörünk elfogyasztása után pánikszerűen menekülni kezdtünk.


Menekülési útvonalunk a Károly hídon keresztül az Arany Tigris sörözőbe vezetett. Megjegyzendő, a város sötétben is gyönyörű. A hídról egészen fantasztikus látványt nyújt. Nemkülönben a tigrisben kérés nélkül is elénk tett Prazdroj. Ez az a hely, ahol az ember oda ül ahol hely van. Ha van. Ennek előnye, hogy teljesen véletlenül lehet érdekes embereket megismerni. Ha szerencsénk van helyiek mellé vet a sors, ha nem, jutnak az amerikai túrista lányok. Nem voltam szerencsés. De a harmadik pilseni után nem is bántam. Az árak itt is mint mindenhol nagyon barátságosak, magyar tárcának rendkívül kedvezőek. Nem tudom nálunk lehet-e 250,- Forintért ilyen finom Pilsnert kapni. Gyanítom nem. Második napunkat tehát az Arany Tigris barátságos, füstös hangulatával zártuk.
Másnap korán kelve indultunk a Sörcikkgyűjtő találkozóra. Természetesen a reggeli mézes nem maradhatott ki. A börze egész délelőtt tartott. Sikerült néhány újabb ritkaságot beszerezni, régi ismerősöket felfedezni. Sőt volt olyan cseh kolléga, aki kedvenc csapatom mezét megismerve hangosan üdvözölt.
Délután ebéd és sör miatt betértünk a Vencel tér közelében levő Novomestsky Pivovarba. Ez a hely megint önmagáért beszél. Falakon körbefutó szárított komló, látványkonyha és sörfőzde. Itt minden a vendég szeme előtt történik. A társaság által fogyasztott csirke és füstölt csülök mellé igazán jól csúszott a világos, majd később a barna sör.


Mivel az újabb városnézés közben újra megszomjaztunk, megéheztünk ismét kocsma után kellett néznünk. Választásunk a Medvebocsokhoz címzett helyre esett. Ide kb. 10 perc várakozás után jutottunk be. A Mogorva pincérlány kisvártatva már hozta is első rendelésünk: Budweiser barna. Régebbi utazók most felszisszenhetnek: már nem Regent barnát mérnek?! Hát amióta van budejovicei barna, a Regent kiszorult. Nyomát már csak a sörcsapon látni. Erre egyébként érdemes külön is figyelmet szentelni. A sokadik sör és knédli után ismét ránk szállt az este, ideje volt hazafelé indulni. Igaz szomorúan mondtunk búcsút a kocsmáknak, tudva, hogy másnap reggel a hazaindulás szomorú ténye ébreszt bennünket.


Vasárnap reggel nehezen ébredve, autóba szálltunk és csendben elhagytuk a várost. A várost ahová szívünk szerint már a következő héten visszatérnénk.

Erdélyi Tamás (etamas)

Kapcsolat