Jártunkban, keltünkben

Sörömzene a sárfesztiválon

Sörlap.Hu | 2005-07-05 14:31:20

Hát ez is megvolt! Az idei szezon első nagy fesztiválja, az évadnyitó nagy buli, a WAN2 immár tizenharmadik alkalommal Mezőtúron. Az idő kib****tt velünk, de le van sz***a, ahogy a felkonf szólt, s mennyire fejéntalálta a szöget ez a rövid mondat! A városi strandfürdő területén lezajlott rendezvény végérvényesen meghatározó program lett a fesztiválozók számára, köszönhető ez a minden évben jól megválasztott külföldi és magyar sztárcsapatoknak.

A Borsodi támogatta fesztivál június utólsó napján nyitott, meglehetősen erős felhozatallal, programmal. Aznap, csütörtökön lépett színpadra az elengedhetetlen Tankcsapda, Kispál és a borz, valamint az egykori Sepultura-agy, -motor, Max Cavalera "új" csapata a Soulfly. A könnyedebb zenék hívei a Zanzibárt, a Ladánybenét és a Neot köszönthették. Már kezdésre szép számú nézősereg gyűlt össze a színpadok előtt, de mielőtt leragadnánk valhol is, lássuk mi volt a területen! A legnagyobb színpad a VIVA, ami rögtön a víztorony mellett volt, emellett volt a sátoros Café színpad, valamint a Pepsi Showgun. A fő szponzornak köszönhetően meglátogathattuk a Borsodi Malátabárt és a Borsodi Malátaparkot is, az előző egy hatalmas söröző csapolt és dobozos sörökkel, csocsóval, valamint vizifocival. Az utóbbi egy meglehetősen grandiózus akadálypálya, amit a mai ifjúság katonaság hijján leginkább itt tud kipróbálni. Ha már a Borsodinál tartunk, lássuk a felhozalt és az árakat. A Borsodi világos csapolt változata 250, míg dobozos változata 290 Ft; a Bivaly dobozosan 300 Ft. Volt természetesen Borostyán is, azt idén kihagytuk a programból. A lángosos, pereces mellett természetesen volt pizza és rendes főtt ételt is biztosító konyha, míg ha valaki picit erősebb italokra vágyott, meglátogathatta a magyar pálinkasátort vagy a St. Hubertus 33 Kalandparkot. Utoljára kell megemlíteni minden fesztivál elhagyhatatlan képviselőit a krishnásokat, akik itt már önálló India faluval és rendkívül erős, aggresszív térítő munkájukkal /meg persze sokak örömére ingyenétellel/ tűntek ki. Csak azt nem értem, hogyan lehet a krishna tudat és India között egyenlőségjelet tenni? A koncertek pontosan kezdődtek, nem volt csúszás, így mindenki jól el tudott igazodni a programfüzet alapján. A Neck Sprain koncertje alatt egészen véletlenül a Kispál kibővített csapata mellé sodort a sors, ők szemmel láthatóan rendkívül élvezték a pokoli zúzást. Körbenézve mindenhol mosolygós arcok, hiába szép idő van! A Zanzibár viszont nem nagyon tudott mit kezdeni a tömeggel. Rita, az énekesnő hiába próbálta egy kis mozgásra, éneklésre bírni a tömeget, a hangulat csak nem akart megérkezni. Aztán volt Soulfly, volt Tankcsapda, Lukácsot még jól meg is dobták...


Péntek, a második fesztiválnap egy picit lazább, nyugisabb napot hozott. A Junkies és a Hooligans volt a két főbanda, mellettük tiszteletét tette a Hiperkarma, a Besh O' Drom valamint jónéhány ismert, elismert DJ is. A közönség száma egy picit megcsappant az előző naphoz képest, de a kellemes nyári meleg jó szórakozást ígért. Érdekes volt egyébként a Borsdi Malátapark egy nagy húzása. Ingyen sört kapott az, aki kitöltött egy kérdőívet. Mivel a sor meglehetősen hosszú volt, így nem sikerült kideríteni, mi volt a kérdőíven. Közben folyamatosan érkeztek a látogatók, voltak családok is, gyerekekkel, ráadásul egészen fiatalokkal. A sátortábor szépen kiépült a fesztivál területén. A Superbutt hatalmas merényletet hajtott végre a színpadon, de lassan az az érzésem, hogy túl öreg vagyok már ezekhez a modern metal zenekarokhoz. Valahogy hiányoltam az ötleteket, az egyediséget, s jópár zenekar között még különbséget sem tudnék felfedezni! Ha valaki figyelte az időjárás-jelentéseket, akkor bizony nem kis félelemmel tekintett az utolsó nap elé. Az időjósoknak sajnos igazuk lett, s a sör és rockfesztivál egyszerre csak sárfesztivállá alakult.


Már hajnalban Mezőtúrra ért az országos eső. Így az utolsó nap, a szombat hatalmas sárral köszöntötte a kilátogatókat, s az őslakosokat. Az élelmes szervezők próbáltak ellene tenni, szalmával szórták be a legfontosabb közlekedő folyosókat, aminek hatására mindenki úgy érezhette magát, mintha egy hatalmas lókarámban rohangálna ide-oda. Az eső kisebb kihagyásokkalvégig vígasztalhatatlanul esett. A legjobb megoldásnak mindenképp a Multi Café sátor tűnt, ahol kellemes száraz idő volt, sörcsapokkal és nem túl hangos zenével. Aki nagyon unatkozott, internetezhetett is ingyen. Egyetlen hiba volt csupán. Ha valaki elfeledte a személyi igazolványát, s a rendezők fiatalkorúnak nézték, bizony az illető nem mehetett be! A sátor számunkra egyetlen ismert fellépője aznap az Anima Sound System volt, de ők csak este kilenckor léptek a deszkákra. Hogy felcseréljük a nyugalmat egy kis életre, pezsgésre, kiszaladtunk a két másik színpadhoz. A Pepsi színpadon tehetségkutató verseny folyt, a nagyszínpadnál viszont életem egyik legjobb zenei élménye ért! Az "Evil that men do" csodás gitárriffjével az Iron Majdnem lépett a deszkákra. Kellemes hátborzongás, nagyszerű hangzás, nagyon jó zenészek és nagyszerű Maiden dalok. Nem volt olyan, aki elismerően ne bólintott volna a produkcióra. Főleg egy-egy igazi Maiden fanatikus. Mivel meglehetősen hűvösre fordult az idő, ezért úgy döntöttünk a Borsodi világost lecseréljük a Bivalyra. Ekkor ért azonban a nagy meglepetés! Nem érkezett meg a szállítmány, így elfogyott a Bivaly... Valahogy túltettük magunk ezen a fiaskón, s próbáltuk jól érezni magunk a szörnyű idő ellenére is. A Depresszió után az eredeti felállású new yorki-i Anthrax következett. Aki idáig kibírta, valószínűleg már csak azért sem indult haza, pedig óriási zivatar volt. A lépfene mosherek nem nagy meglepetésre a régi klasszikus dalokat porolták le, s adták elő. Summa summárum jó rendezés, nagyszerű hangzás és körülmények, jó zenekarok és programok. Egyedül a sár volt borzalmas. Nemhiába... Petőfi már több mint százötven évvel ezelőtt megírta versében:

Utazás az Alföldön

Pompás kis útazás, valóban!
Alig van egy arasznyira
Fölöttem a felhő, oly terhes,
Szakad nyakamba zápora.
Bundám dohányzacskómra adtam,
Hogy az maradjon szárazon.
Csuron víz vagyok. Még megérem,
Hogy végre hallá változom.

Minő az út!... de vajjon út ez?
Vagy fekete kovász talán?
Mely ha kisűl, leszen belőle
Kenyér az ördög asztalán.
Ne dögönyözze kend csikóit,
Ne dögönyözze kend, kocsis,
Fölérünk Pestre, ott leszünk tán
Már az itéletnapon is. -

Hej, alföld, alföld, nem reméltem,
Hogy így fizess szerelmemért!
Vagy tán e zápor és ez a sár
Épen szerelmemért a bér?
Csakugyan az lesz... a záporban
Bucsúkönyűid ömlenek,
S karod a sár, amely helyettem
A kereket öleli meg.

Szép tőled, kedves alföldem, szép,
Hogy engem ennyire szeretsz,
Hogy távozásom így megindít,
Hogy ilyen bánatot szerez;
Örűlök rajta, hogy irántam
Ily érzékeny szived vagyon,
De, szó ami szó, jobb szeretném,
Ha nem szeretnél ily nagyon.

Mezőtúr, 1847. június 11. ill. Mezőtúr, 2005. július 2.

Kapcsolat