Jártunkban, keltünkben

Sörcikkgyűjtő Találkozó 2005.

etamas | 2005-11-08 19:09:26

A Magyar Sörcikkgyűjtő Klub Kőszeg idén is megrendezte immár hagyományos őszi találkozóját. Rendezvényünk ebben az évben már valóben nemzetközivé nemesedett.

Talán még soha nem előzte meg ekkora várakozás az őszi találkozónkat. Ennek oka pedig éppen a már említett nemzetköziség. Októberi randevúnkra ugyanis kétnapos magyarországi látogatásra érkezett a szlovák gyűjtők egy népes csoportja. Ha ők jó hírünket keltik a többi gyűjtő felé, akkor rendezvényünk a későbbiekben talán még nagyobb és sikeresebb lehet.

Pénteken, az első napon közös látogatást tettünk a Dreher Sörgyárban. Ott elsőként a gyár múzeumát tekintettük meg. A kiállítás anyagát böngészve sok érdekes és értékes dolgot találtunk. Mindenki tudott volna érdeklődésének megfelelő címkét, üveget, plakátot, vagy egyéb sörös kuriózumot választani. Nekem személy szerint az alátétek hiányoztak. Egyetlen darabot sem láttam bemutatva.


A múzeum után gyárlátogatás következett. Sajnos itt már nagyobb hiányérzete volt a társaságnak. A túravezetés nem volt a legszakszerűbb. A vezetőtől hangzott el az a kérdés, hogy az ismert kecskés sört hol főzik eredetileg. Egy laikusabb társaság biztos ámult volna, de egy busznyi szakértő?! Gyűjtőként különösen fájó volt látni a folyosókon hanyagul kirakott ritka és értékes címkéket.

A napot folytatva, délután szabad program. Este pedig a másnapi találkozó helyszínén közös vacsora, sörözgetés, beszélgetés következett. Voltak akik itt már nem tudták gyűjtői énjüket visszafogni és vad cserélgetésbe kezdtek. Innét ismét szlovák barátainkkal közösen mentünk szállásunkra.

Másnap már korán reggel talpon volt a nem is olyan kicsi társaság. "Na Burze!" felkiáltással célba vettük a BKV Előre éttermét, ahol korai érkezésünk ellenére már néhányan bebocsátásra vártak. Szép lassan aztán mindenki bejutott, és elfoglalta a számára kijelölt asztalt. Sajnos a hellyel idén kicsit szűken voltunk. ez kicsit kényelmetlen is volt meg örömteli is. Azt hiszem egyiket sem kell magyarázni. Ha így folytatjuk, sajnos kinőjük ezt a számunkra oly kedves helyet. De hát sok jó ember, kis helyen is elfér!


Szinte rögtön élénk cserélgetés alakult ki az egész teremben. Ha valaki csak a hangokra figyel, érdekes egyvelegét hallotta volna a nyelveknek. Magyar-szlovák-angol-német szavak, mondatok keveredtek mindenfelé. Jó volt látni a nagy érdeklődést, a sok cserélgetőt. Külön jó volt látni a Sörlapról megismert társakat is. Elég sokan eljöttek azok közül is akik itt a fórumokon szerepelnek. Ahogy láttam, ők is elégedetten távoztak a nap végén. Délelőtt volt még egy jelentősebb esemény is. Nevezetesen a tombola. Tóth Róbert barátunk (nem mellékesen: főszervező) rengeteg tombolatárgyat gyűjtött össze. Volt ott minden: kupak, toll, pohár, sör, plakát, stb. Elnézve a nyertesek hosszú sorát, nem találtam elégedetlen embert.

A szlovák klubok elnöke, Jan Pokrievka még egy külön meglepetéssel is kedveskedett néhányunknak. Saját készítésű söréből hozott pár palackot, amit ott helyben megkóstolhattunk. Igazán finom volt. A hazánkban is kapható sörnek nevezett lőrék labdába sem rúghatnak mellette. A korábbi évekhez hasonlóan vendéglátóink sem maradhattak ki az üzletből. Ma már ritkának számító poharaikat, korsóikat vették elő a raktárakból, és azokkal indultak harcba a gyűjtők meghódításáért.


Természetesen a tombola, sörözgetés mellett sok-sok sörös tárgy cserélt ismét gazdát. Ahogy az idő délutánba csapott át, egyre többen indultak haza élményekkel, címkékkel, alététekkel, bontókkal és minden elképzelhető dologgal gazdagodva.

A nap zárásaként néhányan levezetésképp a helyszínen megtekintettük a Ferencváros-Dunaferr női kézilabda rangadót. De ez már egy másik történet...

Kapcsolat