Jártunkban, keltünkben

Minipivovar Kvasar

serkoptato | 2006-02-27 15:08:02

A mi "kis falunk" Morvaországban búvik meg, Brnótól Észak-nyugatra, a Kurimot és Tisnovot összekötő 385-ös út mentén. Illetve még erről is le kell térni Senticébe, ebbe a zsákszerű kis falucskába, ahol Csehország legkisebb sörfőzdéje üzemel 1992 óta.

A Minipivovar Kvasar éves termelése 400 hektoliter körül van. A tulajdonosok, idősebb és ifjabb Jirí Jelínek saját maguk barkácsolták a sörgyártó berendezéseiket. Először csak egy kisebbet - ezzel kezdték el főzni az azóta már legendássá lett, 15-ös mézes sörüket. És ahogy ez a mesében lenni szokott, a kapacitás kicsinek bizonyult, fejleszteni kellett. Ekkor építették meg a ma is működő apparátot a családi ház végében levő "fészerben", s kezdték el főzni a 10-es, 12-es világos és 13-as barna söröket is. Ami megmaradt az első időkből, az a méz, amit azóta is hozzáadnak minden főzethez.

Ottjártunkkor nem volt igazán szerencsénk, mert ugyan a sörfőzde minden nap nyitva reggel nyolctól este nyolcig, helyben fogyasztás nincs, sört csak elvitelre lehet kapni. (Persze erősen élt bennünk a gyanú, hogy a falubeliek kivételt jelentenek e korlátozás alól!)


Némi akadozó kommunikáció után azonban a joviális Jelínek bácsi (délelőtt fél 11-kor pizsamanadrágban!) beengedett a házába és a sörfőzdéjébe, csupán arra kért bennünket, hogy ne fotózzunk, mert nagy a "bordély" - ahogy szó szerint mondta.

Beljebb kerülvén megértjük a pizsamanadrágot, és azt is, hogy nem volt egyszerű estéje házigazdánknak. Jelínek bácsi ugyanis a falu egyik műkedvelő zenésze, s előző este "zenekari próba" volt a serfőzdében, mint arról az itt-ott heverő hangszerek, és az egyetlen kecskelábú asztalon árválkodó söröskorsók tanúskodnak.

Még néhány akadozó mondat után végére érünk közös szókincsünknek, megvásároljuk a szortimentet (1,5 literes PET-palackokban) és távozunk. Václav Havelnak három éve nagyobb szerencséje volt. Ő le is ülhetett, és korsóba kapta a sört. Igaz, ő a köztársasági elnök.

Kapcsolat