Jártunkban, keltünkben

Sörcikkgyűjtői találkozó Budapesten

Kovács András | 2007-05-30 08:27:23

Május 12.-én lezajlott a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub sorrendben tizedik gyűjtői találkozója. A rendezvénynek otthont ezúttal is a BKV Előre Sportklub étterme adott, ide érkeztek már reggel kilenc óra előtt a reménybeli cseretárgyak, s a mögöttük-alattuk roskadozó gazdáik.

Az egyleti önkénteseknek köszönhetően eddigre kinek-kinek neve ott állott valamely asztalon. Néhány igazi profi a gyorsaságra alapoz ilyenkor, amely képesség amúgy nem volna gyűjtői kritérium – de az elsőnek körberohanók még a termés legjavát arathatják le. Így aztán a legfrissebbek már kevéssel nyitás után kikerekedett arccal szorongathatták friss zsákmányaikat.

A klub sokszínűsége most szó szerint érzékelhető: néhol ezerszínű söröskupakok csörögnek, másoknál hatalmas dobozokban kirakva kilóméternyi söralátét tornyosul, többek a legkényesebb holmikat, a poharakat, meg a dédpapa-korabeli, vastagfalú, domborított üvegeket babusgatják papírral bélelt dobozaikban. A helyigényben legjobban kijövők, a sörnyitó-őrültek pedig a formai gazdagsággal tűnnek fel: a kívülálló nem hinné, hogy egy ily plebejus egyszerűségű használati tárgyból akár négyszáz különböző is boldogíthat valakit. A térkihasználás anti-bajnokai vidáman csörömpöltek tíz százalék sörkonzer és kilencven percent levegő alkotta hegyeikkel. A gyűjtó-kolónia hierarchiájában a felsőházat a cimkekollekciók birtokosai adják, akik elegáns albumokban, olykor fóliánsra emlékeztető könyv-remekekben tartják a nyomtatott kis papirok ezreit – de legalább a javát azoknak. Feltűnt néhány szuper-egyedi tárgy, amelytől gazdája okkal várt nagy érdeklődést: a letűnt korok utolsó zománcozott reklámtáblái, átvészelvén történelmünk megannyi viharát, fogyó számban – ergo mind magasabb áron föl-fölbukkantak. Nem kevésbé izgalmas egy-egy, a sörhöz kapcsolódó dokumentum felbukkanása, mint az 1910-es évekből való sörész-katalógus (németül és magyarul), avagy néhány sörgyári számla, levél, vagy megsárgult ős-dagerrotipia.


Zajlik a csere-bere, mindinkább megsűrűdik a sokadalom az asztalközi keringésben. A nemzetköziség alkalomról alkalomra nő, az idén többen érkeztek Csehországból, Szlovákiából, valamint megjelent a keleti végek utazó sör-nagykövete, a litván Valentinas is. Őróla, mielőtt még szobrát felállítják valamely volt KGST-sörgyár előtt, érdemes tudni, hogy a lehető legtöbbet tette e széthulló régió összebékítéséért, belorusz és bolgár, román és lengyel, szerb és moldáv sörgyárakba, klubokba látogat, cserél, ad-vesz az internacionalizmus égisze alatt.

Az esemény csúcspontjához közelít, itt-ott már megjelent az elmaradhatatlan klub-névadó, korsóban gyöngyözve: elvégre egy szappanfőző is megmossa kezét olykor a maga szappanával. A régi és új ismerősök egyeztettek, mi kupak mennyi cimkét ér, s hány ’79-es NDK-alátétért mennyi indonéz dukál. A legnagyobb csődület az antik sörcimkét cserélőket övezte: mint hajdan egy Fisher-Karpov vb-döntő küzdelemnél, a közönség visszafogott lélegzettel figyelt, pattanásig feszült volt a légkör, gyöngyöztek a halántékok, ahogy a két fél milliméterről milliméterre végigpásztázta az Első Magyar Polgári, és a Haggenmacher száz évvel ezelőtti cimkéit. Több tucatnyi irígykedő szempár előtt került új gazádáihoz néhány antik csoda. Többen az átélt élmények hatására beszerveződtek a klubba, ezzel csökkentve azok számát, akik a tízmillióból még hátra vannak. Mert előbb-utóbb mindenki rájön a létezés egyetlen érdemleges tevékenységére, és csatlakozik hozzánk.

Ezt követően a délutánban rendes közgyűlését tartotta az egylet, amelyen egyebek mellett új vezetőséget is választott a tagság.

Kapcsolat