Jártunkban, keltünkben

A martfűi sörgyár

Sörlap.Hu | 2007-06-19 15:21:43

A rendszerváltás előtti időszakban bizony előfordult, hogy Magyarországon sörhiány volt. Ezt nem csak azzal magyarázható, hogy akkoriban közkedveltebb és olcsóbb volt a sör, mint most, hanem elsősorban a gyártási kapacitással, ami időről-időre elégtelennek bizonyult, főleg a nyári hónapokra.

Az áldatlan állapotokon próbált meg változtatni /nem mellékesen a jó üzlet reményében/ Kelet-Magyarország 12 ÁFÉSZe, 26 termelőszövetkezete, 2 állami gazdasága, 1 szövetkezeti kisvállalata, 1 gyára és 1 nagykereskedése, s így 1981-ben megalakult az Első Magyar Szövetkezeti Sörgyár Gazdasági Társaság martfűi székhellyel, melynek közös képviseletét a Mezőhéki Táncsics MgTsz vállalta. A település kiválasztásánál a kedvező megközelíthetőség közúton és vasúton, a Tisza közelsége, valamint a tiszántúli mezőgazdasági nagyüzemek készsége az alapanyagnak számító árpa termesztésére volt az elsődleges.

A Gazdasági Társaság 1983-ban licenc-szerződést kötött a bécsi Ottakringer Sörgyárral, majd a palackozó 1984-es indulásával megkezdődött a Gold Fassl sörök fejtése. 1985 májusáig kellett várni az első sörfőzésre, majd 1985. augusztus 17-én megtörtént a gyár hivatalos átadása is. Ezt követően azonban a gyár egészen év végéig csak próbaüzemként működött. Ebben az időszakban a licenc szerződésnek köszönhetően Gold Fassl és saját Aranyhordó került ki a főzőházból. 1987-re a nagy kereslet miatt a termelés elérte a 260.000 hektolitert. A sör mellett ekkoriban még Oázis néven üdítőitalt is előállítottak.


Érdekesség, hogy Magyarországon Martfűn töltöttek elsőként sört KEG saválló hordókba, illetve dobozokba. 1988-ban a sörgyár részvénytársasággá alakult, 1990-ben került sor a részvények tőzsdei bevezetésére. Még ebben az évben a sörgyár részvényeinek 49,98%-a külföldi tulajdonba került, és ezzel a gyár vegyestulajdonúvá vált, de a részvények jelentős hányadát hazai magánszemélyek vásárolták meg. Az üzemet közben folyamatosan bővítették, de nagyobb műszaki beruházásokat, pl. a szennyvíztisztító korszerűsítése, sörcsapoló és szűrőberendezések beszerzése, erjesztő és ászoktartályok üzembehelyezése, a 90-es években is végeztek.

1991-ben a privatizáció során a részvények 60%-a az osztrák Brau Union Göss - Reininghaus Össterreichische Brau AG tulajdonába kerültek. Az időközben megszüntetett Oázis üdítőital-gyártás helyett a Royal Crown Cola International termékeit is gyártani kezdték. 1995-ben a gyár már több mint félmillió tonna saját terméket állított elő. Ezidőtájt az árbevétel legnagyobb részét a Kaiser sörmárka adta, melyből több ezer hektolitert forgalmaztak. A gyárban 1995-ben 238-an dolgoztak.

1997. április 24-én megtörtént a fúzió a Soproni Sörgyár Rt-vel, majd 1998. január 1-jén a Soproni Sörgyár Rt. /így a martfűi főzde is/ a konszernhez tartozás jegyében nevét Brau Union Hungária Sörgyárak Részvénytársaságra változtatta. A hazai sörfogyasztás a 90-es évek közepén csökkenni kezdett és az üdítőital-gyártásnak is egyre erősebb konkurrenciával kellett megküzdenie. Az utolsó nagy változás 2003. október 15-én történt, ekkor lett a Brau Union a Heineken konszern része.

A martfűi gyár jelenlegi kapacitása: kb. 700.000 hl évente, mely a következő márkákat takarja: Heineken (csak fejtés), Soproni, Gösser, Amstel (csak fejtés), Kaiser, Steffl, Arany Hordó és Adambrau.


Ha sikerül a gyár területére lépnünk, ami nem túl egyszerű, hiszen hivatalos sörgyár-látogatási lehetőségek nincsennek, akkor első benyomásunk bizonyosan az lesz, milyen rendezett, tiszta és korszerű a gyár. Ne feledjük: már eleve modern sörgyárnak épült a komplexum! Csupán egyetlen épületen kell végighaladnunk, ebben az egy épületben történik minden, a sörfőzéstől egészen a palackozásig, logisztikáig. A gyár jelenleg közel 100 fővel üzemel, s bár a dobozoló ma már hiányzik, de néhány éve újra töltenek KEG hordókat is a palackozás mellett.

Következő cikkünkben Szögedi László sörgyárvezető fog részletesen beszélni a gyár működéséről.

Kapcsolat