Jártunkban, keltünkben

Szentségtörés a Borkápolnában

Sörlap.Hu | 2007-08-04 21:47:19

Ki hallott már ilyet? Sörkóstolás és sör-est egy borozóban?! Márpedig pontosan ez történt, mikor is a bor szentélyének nevezhető Borkápolnában bajor és belga sörkülönlegességekkel ismerkedhetett meg a több mint száz érdeklődő.

Nem túlzás, hogy a bevezetőben szentélynek neveztük a kápolnát, hiszen a borok rajongói több mint 1300 különböző borral találkozhatnak a rendkívül tágas és gyönyörű pincében. Szerencsére azonban egyre több sör - igazi különlegességként pedig még cider is - megjelenik a polcokon. A betérők elsősorban bajor és belga főzeteket találhatnak a kínálatban, de az angol banános ale is jól megfér az európai itókák között.

Térjünk vissza azonban a sör-estre! Kis hazánkban senkinek nem szúr szemet, ha valahol borkóstolásról lát reklámot, divatos ilyen eseményekre eljárni társasággal vagy éppen egyedül is, s a televízió is rendszeresen sugároz eféle műsorokat. A Borkápolna csapata azonban gondolt egy nagyot, s a hagyományos borkóstolók mellé július 26-ára - remélhetőleg nem utoljára - "Legjobb bor a sör" címmel kóstolással egybekötött sörkulturális estet rendezett. A szerencsés látogatók a "welcome" sör mellett nyolc különböző főzetet kóstolhattak meg a többfogásos vacsora mellé.

A pince téglafala, a robosztus faasztalok, az ínycsiklandó sörperecek és hidegtálak rögtön egy német keller benyomását keltették, s ha még azt is hozzávesszük, hogy a betoppanókat egy korsó Paulaner Original Münchner Hell várta, bizony tökéletesnek is mondhatnók a képet. Este nyolc órára megtelt a három terem, s kezdetét vette a kalandozás a bajor és belga sörök birodalmában.


"A sör a bizonyíték rá, hogy az Úr szeret bennünket" – mondta valaha Benjamin Franklin, a híres államférfi és tudós, az ő gondolatával indult az ismerkedés a sörökkel. Egy rövid sörtörténelmi kitekintés után a sörfőzés folyamatáról és alapanyagairól, majd a sörök típusairól, a poharakról és korsókról, végül a sörkóstolás szabályairól tudhattak meg érdekességeket a kíváncsi jelenlévők. Szerencsére volt idő a sok-sok tévhit eloszlatására, kiderült mi a lager és mi az ale, miért nem jó jéghidegen inni a söröket, hogyan lehet egész évben különböző testű és aromájú sörkülönlegességeket fogyasztani (bár sokan ki nem állhatják ezt a kifejezést), s miért van helye az ünnepi asztalon is a sörnek. Az információáradat és a finom sörkorcsolyák nagyon is kívánták a folyékony kenyeret, s az eredeti müncheni világos lager után hamarosan tálalásra került az est második itókája, a belga Ultramour.

Ezt a málna ízesítésű gyümölcssört rendkívül édes, szirupos málnaíz jellemzi, sokunknak gyermekkorunk málnaszörpjét idézheti. Jónéhányan hitetlenkedve néztek körbe: "Ez tényleg sör? Ilyen is lehet egy sör?" A jó értelemben vett amatőrök és kíváncsiskodók ekkor kezdték el ténylegesen elhinni, hogy milyen bámulatos ízvilágot takarhat ez a három betű (lám mennyire fontos a tanulás során a tapasztalat)! Pedig még mennyi érdekesség volt hátra! Néhány falat után máris érkezett egy újabb különlegesség egyenesen Regensburgból, a Thurn Und Taxis Roggen. Egy igazán kiváló német rozssört takart, takar a palack és a címke, az est egyik legjobb, legérdekesebb itókáját. Michael Jackson, híres sörszakértő (nem a fehér zombivá átváltozott egykori gombafejű fekete énekes) nem véletlen választotta be a világ 500 legjobb söre közé, a búza és rozs tökéletesen harmonizál ízében.

A kóstolnivaló itókák harmadán túl sokan már kifejezetten emelkedett hangulatban várták a folytatást, így igazán jót tett egy könnyed mustáros-kolbászos elővacsora a hidegtálak és sörperecek után. Evés közben pedig jöhetett az újabb szellemi táplálék, az elkövetkező sörtípusok rövid bemutatása. Milyen a bajor búza, miért jó a szűretlen sör, mik az apátsági és trappista sörök, van-e köze a kecskének a bak és duplabak sörökhöz? Ha valaki a pompás ízek mellett figyelt, jó esélyekkel indulhatott a későbbi játékokon, de erről picit később.

Az üvegek felszisszentek, ahogy a bontó lepattintotta a koronazárakat, s újabb bajor jellegzetesség került a poharakba: a Paulaner Hefe Weissbier. A Roggen után sokkal enyhébbnek, lágyabbnak tűnt ez a müncheni szűretlen búzasör, az este folyamán felbukkanó aromák köre pedig tovább bővült, egyre inkább elbűvölve a közönséget, hiszen a banános, gyümölcsös, citrusos ízek varázslatosan olvadtak szét a szájakban. Senki nem gondolta, hogy buggyant sörrel lenne dolga, s megtudhatták azt is, hogy a szűrt búzasört csak az északi, halfejű Fischkopfe népek isszák. S hogy folytatódjon az ízkavalkád, a pincérek már előkészítették az est következő szereplőjét.


Ismét Belgium. Ráadásul egy tipikusan belga sörtípus: egy apátsági. A Val-Dieu Blonde 6%-os, viszonylag visszafogott alkoholtartalmával az erősségben nem, ízhatásában viszont annál inkább okozott nagy meglepetést. A belga sörmesterek előszeretettel használnak furfangos fűszereket, melynek eredménye az a fűszeres, erőteljes íz, mely annyira felismerhetővé teszi őket. Sokan épp emiatt nem kedvelik ezeket a "pancs-söröket", annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy a németek a Reinheitsgebotra támaszkodva legalább ilyen változatos és érdekes főzeteket tudnak alkotni. A lényeg itt is a tisztelet és az elfogadás, tiszteljük egymás söreit, és fogadjuk el őket olyannak, amilyenek.

1627-ben a bajor választófejedelem Itáliából tíz pálos rendi szerzetest telepített a München melletti Neudeck kolostorba. Ezzel a momentummal kezdődött a Paulaner Sörgyár története. Még abban a században a Pálos rendi szerzetesek megalkották híres böjti sörüket, az igazi folyékony kenyeret, melyet Megváltó névre kereszteltek. A Paulaner Salvator máig is a világ egyik legjobb söre, s ez néhány pillanat alatt ki is derült. A duplabak sörök etalonjaként számontartott nedü kellemes vajas, gyümölcsös illatával, karamelles, enyhén füstös és gyümölcsös ízével mindenkit ámulatba ejtett. Aromái hosszan tartották magukat, s böjt ide vagy oda, mindenkinek megjött a kedve az illatos csülökhöz, mely főfogásként pompázott az asztalokon, hála a szakácsnak és a pincéreknek. A hirtelen beálló csendben az ember eszébe villant az örök Sörgyári capriccio szintén örök jelenete, Mariskát idézve: "Angyal szállt el felettünk..."

Már csak három kóstolnivaló maradt hátra, de mielőtt az ízletes csülköt leöblíthették volna a vendégek, próbára tehették frissen felszedett sörös tudásukat. A díj nem volt csekély, hiszen egy nagyüveges (0,75 l) belga sörkülönlegesség, hozzá illő pohárral volt a jutalma a helyes válaszoknak. Amíg a játék tartott, a poharakba egy ördögi belga sör került, a Duvel. Erős alkoholtartalmával, rendkívül élénk, csípős, fűszeres ízével azonnal elnyerte az ínyencek tetszését. A különlegesen válogatott alapanyagok és a jellegzetes érlelés méltán tette híressé a Moortgat család főzetét. Elmélkedésre azonban nem sok idő maradt, mert máris következett a Delirium Tremens.


Az este egyik legérdekesebb (más vélemények szerint legidétlenebb) küllemű sörét fehér üveg rejti, a címke pedig méltó a névhez, hiszen csakis deliriumos állapotban lehetnek az embernek ilyen víziói. A rózsaszín elefántok, napszemüveges vidám krokodilok jól megjegyezhetővé teszik ezt a belga márkát. Sajnos ekkorra már igencsak tompultak az érzékszervek, s sok újdonságot nem kaptunk ettől az erős belga ale-től. Egyedüli új aroma talán az a jellegzetes gyümölcsös íz lehetett, melyet az egykori Frutti cukorka adott a kóstolónak.

Azt est utolsó sörét már desszert mellé szolgálták fel. A Kasteel Brune belga apátsági a maga 11%-os alkoholtartalmával, s erőteljes ízével sem más, mint egy igazi desszert-sör. Teste, aromái egyértelműen megfeleltek a típusának, így tökéletesen zárta le és koronázta az estét. Az idő közben szépen elhaladt, szinte észrevétlenül, de jó emberek, s jó sörök társaságában ez nem meglepő. Köszönet a Borkápolna csapatának a kezdeményezésért! Ugye lesz még ilyen...?

Kapcsolat