Jártunkban, keltünkben

Sörcikk-ámulat Sörösváron

Kovács András | 2008-04-04 08:22:58

Ártatlan megmutatkozásnak, egyszerű próbajáratnak indult – aztán egésznapos városi rendezvény települt köré. Mi nem tehetünk róla! – mondhatnánk, ha volna okunk mentegetőzni, ám erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg!

Történt, hogy a tavaly novemberi gyűjtői találkozónkon, a pilisi város kulturaszervezőjével összehajolva álmodoztunk: akár a nyilvánosság elé is tárhatnánk a tagság kincseinek legjavát. Fokozatosan harapózott el a kór bennünk az időpont kitűzésétől a vernisszázsig, miközben alakult, fejlődött szellemi magzatunk. Gyűlni kezdtek az anyagok a társaktól, gondos beosztások készültek, amiket persze a másnapi új áru érkezte felborított. Hozzá jött a vérszemet kapott kultura-menedzser megannyi ötlete, s végül alig fért bele a sok esemény a nyitány idejébe. Az előtte lévő napokban szorgos kezek a Művészetek Házát egy túladagolt sörcikk-gyűjtő exhibicionizmusa és egy kiállítási csarnok keverékévé varázsolták, sok leleménnyel.

A Nagy Nap reggelét a mindenfajta – határidős – kultúresemények finis-hangulata jellemezte, lázas futkározással, utolsó percben felfedett hiányokkal, eleresztő ragasztóval, eltűnt tablóval, megbetegedett fellépővel, merthogy a nyitó ceremóniát műsor kísérte. Tíz óra elmúlt, mikor az utolsó, legfontosabb teendők fecnijének végső cimszavát ki lehetett húzni.

Érkeztek a vendégek, telt az aula, mialatt a gyűjtők a színházterembe bevackolva asztalra helyezték kincseiket – hajdani vásárok hangulatát idézőn -, s kezdődött a csere-bere. Eljött a protokolláris megnyitó ideje, veretes szónoklattal tisztelte meg az eseményt a város polgármestere, majd a kulturközpont igazgatója, s szólott a klub elnöke is. Az úri közönség körözni kezdett a tárlók, állványok, szekrények között, amelyek dicső múltunk sörkulturájára fókuszáltak. Látható volt itt 1896-os, első szériás üveg, korabeli sörgyári részvény, rég feledett sörüzemet ábrázoló képeslap, czirkalmas kézírással czímezve hátoldalán, meg számolócédula, és cimkék, cimkék, x100. Mint egy festmény! - kapom el egy vizitor álmélkodó szavait.

A terem középpontjában néhány igazi unikum: eredeti sörplakátok a XX. század hajnaláról, művészi alkotások. Fölöttük sörösdobozokból girland: más kor más anyaga. Sokakat megfog a legősibb korsó látványa, ezt még egyedileg fújták az üvegfúvók, s hitelesítő jelet tettek rá. Talán a legimpozánsabb darab egy hordó-csapoló és -pumpa-együttes, melytől az ember szinte ott érzi magát egy krúdys kisvendéglő nagybajúszú-pofaszakállas csaposával szemben, 1912-ben.

Mindeme tárgyak kirajzolják a hon történelmének egy szakaszát e sajátos szubkultura révén: a kezdetben magyarul, majd két nyelven, végül már csak az utódállam nyelvén írott sörcímke alulnézetből illusztrálja hányatott históriánkat. Krónosz szekerével menvén gördül tovább a kiállítás, jön a sokat vállaló fejlett kapitalizmus, már kupakok kerülnek az üvegekre (a sörösüvegek zárására szolgáló eszközöket külön tárló illusztrálja), föltűnik az alátét, a kovácsolt, majd préselt sörnyitó, s megannyi veretes tárgy nagyapáink – ifjabbaknak: dédapáik – érája emlékeiként.

Egy méltán ballépésnek nevezhető politikai fordulat utáni korszak a következő egység: az államosítástól a rendszerváltásig. A csodásan rajzoltat az univerzális silány, a sörök sökféleségét a lehangoló egyformaság mutatja megannyi cimkén. Jószerivel a központosítás tora ez a szabad vállalkozás fölött. Magyar Országos Söripari... ára boltban és söntésben 3,90 Ft, pasztőrizálatlan... A sörhiányt, a meleg italt, a lepusztult boltot, hol (nem)árulták, nem mutatja kép (de egy másfajta média később igen). Jellemző, hogy a mai fiatal – velünk együtt - megmosolyogja a harminc éves alátétet, amelyen ez áll: Külföldi Sörök...

Ugrunk az időben: szabad gazdaság ’89 után, elágaznak az utak, amit a tárlók illusztrálnak: a megmaradt néhány régi nagyüzemen kívül az újkapitalista gründolás megannyi házi sörfőzdét teremett – ezekből pár tucat még ma is egzisztál, dacára a sok rájuk mért gazdasági csapásnak. Legújabb korunk kezdte az építést előlről – ritkán a pioníroké az örök dicsőség. E klubunkhoz eszmeileg közel álló epoch tárgyaiból a sok cimke – sajnos, nagy részük mára eltűnt a főzdékből -, az üvegek, alátétjeik, egyebek igazolják: van remény.

Végül az utolsó blokk szűken bemutatja a sör színes világát, mindazt a világméretekben létező szuper-rágyúrást, ami az árpalén keresztül igyekszik mindent ránk erőltetni: sörös kötényt, kamion-modellt, a legfantasztikusabb nyitókat, naptárakat, telefonkártyákat, sörösdobozokat (és annak látszó fényképezőgépet), reklámtárgyakat - a lámpabúrától a kulcstartóig. Mindeközben dvd-ről sörfőzde-látogatások pillanatképei villannak fel.

Értékek és furcsaságok – ezek szegmensei közt ingázunk. Közben indul a Nap Programja, mérik a kétfajta remek Rotburger sört, lassan véget ér a tv-felvétel, az itteni főzde látogatása. Nagy érdeme a Rotburgernek (egyéb más mellett), hogy kitűnő szűretlen sörével megvendégelte a publikumot. Egy korszakot visszaugrani hívott Németi László fő-kultura-szervező brilliáns programja: a Sörgyári Capriccio klasszikus Hrabál-Menzel páros alkotta filmjének vetítése.

Volt még sok remeklés: ifjúsági bigband, rézfúvósok, tánccsoportok, (has- és jazzbalett), aztán, midőn már lépni alig lehetett: oldies buli. A férfi pocak-szépségversenyről illendőn nem szólunk. Bizonyosan sokak fogják mostantól történelmünket eme sajátos szempontból is látni PilisSörösváron, hála a városnak, és benne a lelkes támogatóknak-szervezőknek. Köszönjük nekik.

PilisSörösvár, 2008. március 29., reggeltől éjig.

Kapcsolat