Jártunkban, keltünkben

Szent Arnold 2008

Kovács András | 2008-06-20 07:12:44

Ha röviden kellene fogalmazni akkor azt mondhatnánk: több új íz, nagyvonalúbb vendéglátás - kevesebb kiállító és látogató. Ez a 2008-as Szent Arnold nap gyorsmérlege.

A június 15-i vasárnapon sokáig kétséges volt, nem hígul-e esővízzel az ország legnagyobb sörgyártóinak exkluzív ünnepsége. Az időjárás azonban mély együttérzéssel viseltetvén kegyesre váltott, s aki a tekervényes labirintus-túrát térkép és (szinte) útbaigazító tábla nélkül sikeresen vette, megérdemelten beengedtetett.

Mert ez évben sem sikeredett egyszerűre az odatalálás, s nem szükségeltetett lépten-nyomon a nyílvégű feliratosokat kerülgetni. A hossszú menetelés során többnyire egyetlen reménysugár az egymással csevegő Szt.Arnold-trikós lánykák alkalmi felbukkanása volt. A tikkadtan beeső látogató, mint marketing-fogás, viszont kiváló, ő ugyanis nem sokat kéreti magát, s azonnal kiissza, ami elébe kerül. Az idén magukat kínálók köre huszonöt százalékkal csökkentetten állt ki: fájdalmasan mellőznünk kellett a pécsi készítményeket, a gazdátlan negyedik sátorhelyet csak tavalyi emlékeink tudták kitölteni. A maradék hármak igyekeztek változatossá tenni a felhozatalt, s ez messze jobbra sikerült a korábbinál. Gyorsmozgású csaposaikkal, állandó ténykedésükkel, szinte kvartettnek látszott a triász, a poharakba töltött anyag folyó literben (hab nélkül) pedig bizonyosan rekord-döntögető lehetett.

Akadt ott - a sztenderdeken kívül - angol (nem licensz: eredeti) Newcastle Pale Ale, meg Leffe, Peroni és Kelt, Stella Artois, Zlaty Bazant, Beck’s - és még sokan mások.Reprezentatív euro-árpalé-egyveleg, bár a világmárkák nem mindég igazolják méltó régi nagy hírűket - ám ne legyünk ünneprontók: sokféléből sok jót lehet választani, és ember nem akadt, aki kiöntötte volna valamely tévedés-löttyét.


Erjesztett anyagnak tehát bővében lehettünk, szerencsére akadt hozzá szakértő személyzet is, hogy a cső és a pohár közötti transzformációt véghez vigye. Mert bizony mondjuk, ehhez nem csekély tudás és még annyi praxis kívántatik, mellé a gyorsaság és a jó külső sem hátrány: magunk részéről immáron megtapasztaltuk, micsodás munka az, mi a pult túlfelén állónak professiója.

A rendezvény egyik leglátogató-barátabb (!) intézményének a Csapold le magad! - szemkinyitósdi tartatott, ahol brilliáns szakmai irányítás mellett ki-ki megpróbált egy-két pohár erejéig virtuóz módon nyolcütemes folyadékbetöltő programot végigvinni. Tanusítható, nem könnyű, a próbálkozások után felnéztünk a csaposokra, akármily alacsonyabbak lettek vón’. A tanszékvezető úr, kit már tavaly is méltán ért felmagasztalás, káprázatos koreográfiát erformált. Kiszámítottan ügyelt minden mozdulatra, a végén tapsolni vágyott a mit sem sejtő áldozat, aki aztán a bemutató és segítség dacára sűrű habbal nyomta tele ön-poharát, mintha elszabadult poroltóval viaskodna. Magunk, mint élő cáfolatai az italhoz fűződő bensőséges viszonyunknak, két kehelynyit pocsékoltunk a csatornába, míg végre iható anyagot sikerült kinyerni. Gambrinus mintha olykor kiszámíthatlan lenne.

A közönségről a számbéliségén kívül más mi lenne elmondható? Tény, hogy kevesebbnek látszott, mint tavaly - vagy a labilis délelőtti időjárás okán, vagy mert nem találták meg a cél-feliratot. Komilfó viselkedés, ifjak és aggok, nyakkendősök (olykor) és trikósok, hazaiak (többnyire) és pár eltévedt japán, akik az erre a délutánra tervezett Skandinávia bejárása helyett itt rekedtek eme magas palota-falak szorításában. Mert bizony annak, ki föltekintett meredeken, lehetett klausztrofóbiája, a tér olykor nem szélesebb nyolc-tíz méternél, kétoldalt irdatlan kőrakásokkal határolva.


Program akadt a "saját söre, igya haza!"-kurzuson kívül, lezajlott egy szakértői áttekintés a sörgyártók részéről - kár, hogy a Nagyérdeműben szoruló kérdések nem büffenhettek fel. Valahogy nem volt kérdés, hogy lett volna-e kérdés. Osztatlan siker koronázta viszont a zenei mutatványt, Berki Tamás és kísérői produkciója jellemzésére egy szó elegendő: világszinvonalú. Igazi csemege került a fülünkbe (figyelem! Súlyos képzavar!) a zenészei önálló megvillanásaival is, amit csak élő koncerten lehet megtapasztalni (tavaly Babos Gyula volt, kíváncsian várjuk, ki lesz a jövő évi bé-betűs muzsikus: Berkes Balázs ?). Hiányzott azonban az előző évben látott régi sörgyártó és -tároló eszközök gyűjteménye a palotából - csupán a távol maradt pécsieknek volnának ilyenjeik?

A szervezésről meg annyit, hogy gördülékenyen ment minden, mint olajozott söröskocsin. Nem kellett hosszan sort állni (szinte még a toalettek folyosóján sem), nem fogyott ki időnek előtte semmi, nem hevertek áthatolhatatlanul az üres pohár-hegyek az asztalokon. Az idén szerencsére nem etették véres hússal a biztonságiakat, kik esztendő előtt mellüket düllesztve a kijáratnál rávetették magukat a távozók hátizsákjára, és kemény munkával legott földre tepertek pár szökni próbáló söröspoharat. Tetszett az idei nagyvonalúság, ez illett a rendezvény fajsúlyához inkább. Az esemény gazdái pedig, szavukat állva, tényleg nem engedtek a közreműködők honvágyának éjfélig. Csak így tovább!

Egyszer van Budán sörvásár - de évente legalább. Várjuk a következőt.

Kapcsolat