Jártunkban, keltünkben

Belga sörest a Borkápolnában

Sörlap.Hu | 2008-07-03 10:14:20

Hálát mondhatunk a sorsnak, hogy vannak még kicsiny hazánkban olyanok, akik nem csak szóban, de ténylegesen is tesznek a sörös kultúra népszerűsítéséért. Immáron harmadik alkalommal gyűlhettek össze a sörrajongók a bor szentélyében, hogy különleges főzeteket kóstoljanak nagyszerű étkek mellett.

A június 27-i "Belga sörest" bár idén még csak az első volt, de tavaly kétszer is vendégül láttak bennünket a Borkápolnások, egyszer a "Legjobb bor a sör?" fedőnevű sörkóstoláskor, majd nem sokkal később az "Oktoberfest - sörünnep"-en. A cím mindenesetre predesztinálta az estét, így aki elfelejtette megnézni a kóstolandó sörök listáját, az maximum a mennyiségben csalódhatott pozitívan, a felhozatalban semmiképp.

Este hét órától kezdett gyülekezni a kíváncsi sörös had a kápolna gyönyörű Rákóczi-termében, a belépők azonnal megkapták welcome-sörüket, egy pohár gyümölcsös (epres) flamand búzát, a Floris Fraise-t. Az asztalok megterítve, étvágygerjesztőnek némi bugonyaszirom járt az első néhány sör mellé. A kellemes hangulatot csak fokozta a háttérben szóló nagyszerű cimbalom- muzsika. S hogy maradjunk a gyümölcsös ízeknél, az epret a szintén Huyghe főzdéből származó Floris Framboise málnás csodája váltotta. Ennek a búzasörnek az érdekessége, hogy gyümölcstartalma közel 30%, a málna együtt érlelődik a sörrel.

A két alacsony alkoholtartalmú sör után egy apátsági ale, a Val-Dieu Blonde következett, a maga 6%-os alkoholjával. A szűrt, pasztőrizálatlan felsőerjesztésű főzet már megcsillantotta a híres belga sör-érzést. Kóstolgatása közben az érdeklődők - s a nem oly kíváncsiak is - némi elméleti tudást is magukba szívhattak Belgiumról, a tipikus belga sörtípusokról, a sör összetevőiről, valamint a sörkóstolás tudományos procedúrájáról. Persze csak óvatosan adagolva, hiszen itt minden elméleti ismeretnél fontosabb volt a materializálódott árpalé.

Mielőtt végleg elmerültünk volna az erőteljes itókákban, két gyümölcsös ale került felszolgálásra. Az Ultramour, mint gyümölcsös-lambiek végre megmutathatta, milyen is egy spontánerjesztésű sör, míg a Mongozo Banana - a kenyai maszájok kedvenc banános söre - végleg lerombolta azt a tévhitet, hogy minden sör keserű, s nem lehet igazán nőies árpalével találkozni a nagyvilágban. A sok chips és édeskés aromák azonban itt egy röpke étkezési szünetet követeltek. Rövidesen mindenki tányérján ott pompázott a két, belga sörben párolt húsgombóc. Nagyszerű volt...

Innentől kezdve azonban valóban nem volt visszaút a gyöngéd sörök felé. Következtek a hagyományos strong ale-ek. Az ördögi Duvel és bolondos, mámorító Delirium Tremens mellett ott volt a - talán - legismertebb belga sörkülönlegesség is, a Kwak, igaz most egyszerű talpas pohárban. A trappista söröket az egyetlen nem belga szerzetesi sör, a La Trappe, míg a különlegesen erős gyümölcsitókákat a Kasteel Rouge képviselte. Ez utóbbi erőteljes meggyes aromái és 8%-os alkoholtartalma a békebeli bonbonmeggyet hozták el a hűs pince falai közé. A kóstolás az idő előrehaladtával egyre érdekesebbé és felszabadultabbá vált. Hogy ebben az alkoholnak is szerepe volt? Hát persze, de ez igazán megbocsájtható. Mindenesetre éppen jókor került felszolgálásra a nap igazi vacsorája, a ropogósra sült sertéscsülök. Abban mindenki egyetértett, hogy nemcsak az italok, de az étek is felséges volt, ráadásul olyan hatalmas adagok kerültek ki az asztalokra, hogy szégyenszemre sok maradt a vacsora végére is.

A csülök áldásos hatása hamarosan megmutatkozott, s majdnem mindenki újult erővel nézett a hátralévő, kóstolandó főzetekre. Az ingelmunsteri tripla felsőerjesztésű Brigand és a Val-Dieu triplája után talán az est sörös fénypontja került a poharakba, a Kasteel Brune. Erőteljes teste, gyümölcsös, alkoholos aromái minden kóstoló elismerését kivívták. A barna kastélysör világos tripla testvére, a Biére du Chateau néven is ismeretes Kasteel Triple - szintén 11% alkoholjával - zárta az erős söröket. Ez az árpabor a hagyományos erjesztés mellett hattól tizenkét hétig tartó palackos érlelésen is keresztülmegy. Akinek még épségben volt érzékelő-rendszere, bizonyosan nem csalódott ebben a bivalyerős ale-ben. Későre járt már ekkor az idő, s már csak egy desszert-sör maradt. A St. Louis Premium Cassis feketeribizlis lambiek a nagy túlélők, s kísérletezők itókája maradt. Aki azonban élt vele, egy utánozhatatlan ízélménnyel gazdagodott.

Elpilledtünk. Felesleges azonban magyarázkodni. Aki számlálta, kereken tizenöt különböző sört fedezhetett fel a sör-sorban, gyümölcsös búzasöröket, lambiekot, "egyszerű" strong ale-eket, apátsági söröket, trappista alet, s még igazi árpaborokat is. Felesleges volt a magyarázat: Belgium tényleg sörhatalom. Várjuk a következő alkalmat!

Kapcsolat