Jártunkban, keltünkben

Kazincbarcika 9/13: Tizenöt év tapasztalata a korsókban

Kovács András | 2008-09-24 11:04:24

Lezajlott a HBH Bajor Sörház, Kazincbarcika ünnepsége: másfél évtizedes lett a céh, ami a hazai körülmények között sokszorosát érné bárhol más territóriumban.

A jeles nap felvirradtakor bőven volt esélye a fedettpályás tornak, a reggel fekete, szemerkélő fellegekkel indult. Aztán, midőn a kis kiállítás – mert hogy azt is teremtett klubunk itt, legszebb sörtörténelmi korszakunk relikviáival, korsókkal, alátétekkel, tabló-sorral – összeállt, s hajnali műszakos bányászokként előbukkantunk az alagsorból, hunyorogtunk a napfény próbálkozásaitól. Az egész épületet, jelesül: a sörfőzdét, az éttermet-sörözőt és a panziót lelkes futkározás járta át, a konyult gumihalmazból lassan ugrálóvár lett (nem nekünk, hanem júnioroknak, de kiszúrtunk a háziakkal, direkt hoztunk egyet), a hegesztőaparát-kinézetű csomagról végre felismerhetően kerti csapoló egység vált, a tizenöt (e szám bűvöletében telt a nap) méter fehér műanyag csík pedig elemeire bontva söröspohár lett.

Az Előkészület-kategória I.helyezettje a kétfős zenei háttér lett, akik csőhúzó versenyt rögtönöztek a kertben: adj király, mikrofonállványt! Most már valami emlékeztethetne a sörre is, gondoltuk néhányan, s lám, a sörivók védőszentje meghallotta fohászunkat, mehettünk azon nyomban megnézni az ünnepi cimkéket és korsókat. Meglátni s megvenni egyetlen perc műve volt mindünknek. Végre érezhettük, hogy miért e napon járhatunk erre, s ezt a nirvana-állapottól már csak egy grádics hátráltatta: hogy az öblös üveg tároló felszenteltessék végre.


Lempochner Zsolt, a főszervező valamit megsejthetett, mert odaszólt nekünk, a szárazdokkba, hogy odalenn már működik a csap. Mint rajzfilmben: füstcsík, porcsík, kámfor, s máris cuppanósan megtapadtunk a magas pulton – aztán epekedtünk tovább, innen ugyanis a kétkomponenses söradagoló rendszer – egy rész csap, egy rész csapos – második fele hiányzott, igaz, csak számunkra végtelennek tűnő másfél percig. Korsóink telítvén vonásaink kisimultak. A pontosan délben zajló ünnepélyes megnyitón már a Szórakozó Közönség nevű látványkellék legjavát klubunk adta, a helyi kábeltévé-nézők nyilván nem kis örömére. Azt viszont ők nem tudják, hogy az egyik legesleg évfordulósabb szuperkegytárgyat mi tettük le az ünnepi asztalra: a HBH 15 éves-cimkét, megfejelve a saját klub-emblémánkkal, ilyen esztétikai magasságot aligha lehetne tovább fokozni, annál is inkább, mivel több szabad hely aligha akadna a cimkén. Mit fog ez érni pár év múlva!

Némi hélium-résegítéssel beindult a napenergia, kellőképp beszervezték azt is a vendéglátók, elismerésünk érte, így semmi sem gátolta a kerti sörtesztelést, amely a világos, a barna és a fele-fele misung: a félbarna fajták módszeres, anya- és apanyelvi szintű érzékpróbáiból állott. Aranydiplomás tesztelőmestereink vélekedése kellően tudományosan, megbízható szakmai háttereik alapján: az egyik jobb, mint a másik. Vagy fordítva, ezt már nem lehet pontosan rekonstruálni. A harmadik pedig pontosan beleillik a sörbe, bocs, sorba.


Nem kellett sok nógatás klubtársaink cserebere-akcióra invitálásához, a hívó szóra a hívők áhitatosan az asztalhoz járultak, hónuk alatt cimkéik-alátétjeik-kupakjaik-miegyébjeik, s attól kezdve megszünt a külvilág számukra. Felkérésünkre aztán a háziak igazodtak a saját maguk által adott programhoz, és eljött a főzde megtekintésének ideje. Beleshettünk minden hengeres testbe, de nyelvet belelógatni nem lehetett.

Beesteledett, a sötétség beálltával kezdtek beszállingózni a helyi közönség elit egységei, ám ez csak a különterembe beköltözés után derült ki ("...a hidegre való tekintettel ..."), a lámpafénynél. Mindezt elmosta a parketten a táncőrület, ahol trikó és zakó egyként átnedvesedett, viselője lakcimétől függetlenül.

A beharangozott egyliteres sörivói próbatétel legjobbjainkat óvatossá tette magánfogyasztásukban, ami az n-edik negyedórai önmegtartóztatás után kezdte frusztrálni őket, érthetően. Ezért hát kiprovokáltuk a versengés elkezdését. Végül nem csalódtunk, klubunk nagyjai ismét nyeltek értünk! És ezzel nyertek is. E próbatételt követően már kellett valamit inniuk is. Zajlott tovább az ünnepi est, a meghívók dicséretére, kései órákig, tombolával, sok mozgással tarkítva.

Örülünk, hogy részünk lehetett mindebben, és még sok kerek évfordulót kívánunk !

Kapcsolat