Jártunkban, keltünkben

Kerékpárral a sör nyomában

Erdélyi Tamás | 2009-06-05 13:38:21

Már egy ideje gondolkodtam azon, hogy két hobbimat - sörcikkgyűjtés és kerékpár - hogyan tudnám egyszerre művelni. Aztán jött a szikra. Kerékpárral indulni sörfőzdékbe. Nosza térkép elő, és keresni kezdtem a közeli főzdéket. Tapolca, Vonyarcvashegy. Egymástól jó 25 km távolságra vannak, ami ideális egy kellemes kerekezéshez. Rögvest felvázoltam a lehetőséget szombathelyi gyűjtőtársaimnak, és Ők örömmel fogadták a túra ötletét.

Május utolsó szombatján kora reggel megszálltuk a vasútállomást Szombathelyen. Magyarázatként csak: A Tapolcáig vezető 100 kilométer vonattal tettük meg, a biciklikkel együtt. Az induláskor csepergő eső sem vette el kedvünket, mondván: ott biztos nem esik!

Igazunk lett, Tapolcára érkezve nem esett, csak kicsit fújt a szél, de az már minket nem rettentett. Mivel a helyi intézmény is csak délben nyit, a városban tett tekerés után indultunk is Vonyarcvashegyre. A borult idő ellenére is gyönyörű panoráma kísért utunkon. Mivel a Balaton körül kiépített kerékpárút Szigligeten épp a vár alatt halad, tettünk egy rövid kitérőt oda is. Érdemes mindenkinek kipróbálni. Fenséges kilátásban lesz része. Aki gyerekkel van, feltétlen látogassa meg az Afrika Múzeumot is. Ez a 71-es út mellett található Balatonederics után. Kis csapatunk ott csak megpihent, de biztosan érdekes kaland benn is körülnézni.


Innét már csak néhány kilométer, és máris a Blonder Sörfőzde előtt találja magát a sörissza. Nem lehet eltéveszteni, az út mellett, nagy sörös üvegek mögött "bújik" meg a sörház. A szokásos fényképek után máris elfoglaltunk egy hétszemélyes asztalt a teraszon.

A 10 perccel későbbi nyitás után már jött is a kedves pincérlány, aki a "7 korsó sör!" elhangzása után már ment dolgára. Kis késéssel és elnézéskéréssel hozta is a világos árpaleveket. A késés oka: a sörcsapot előbb működésbe kellett hozni. Hiába aki korán kell, később iszik. Az igazsághoz tartozik, hogy a további sörök, mint a villám érkeztek asztalunkhoz. Később megkóstoltuk a helyi barnát is, csupán a szűretlen maradt ki, átmeneti hiány miatt. Sebaj, még egy ok, hogy ismét felkerekedjünk! A jó hangulatú iddogálást csak egy dolog árnyékolta be. Nevezetesen a főzdét nem nézhettük meg, mert épp dolgoztak. Pedig minket épp akkor érdekel egy ilyen intézmény, mikor él-lélegzik. Viszont alátétet szívesen adott a hölgy, akiről közben az is kiderült, hogy szintén szombathelyi. Kora délután már illett az indulásra is gondolni.


Feltankoltunk palackos sörrel, és pattantunk drótszamarainkra. A már megismert útvonalon haladva visszafelé ismét megcsodálhattuk a Balaton látványát. A túra egyetlen negatív eseménye már útközben ért bennünket. Az egyik faluban elkapta csapatunkat az eső, de szerencsére volt a közelben kocsma, ahol fedél került fejünk fölé. Egyébként Badacsonytördemic még azért is érdekes, mert meghagyták a régi macskakövet az úton. Nem biciklibarát, de rendkívül hangulatos. Órás pihenőnk után folytattuk utunk Tapolca irányába.

Stari Sörfőzde. Számunkra oly kedves hely. Nyári bográcsozásaink színhelye. Itt már vártak bennünket, így rövidesen már kortyolhattuk a helyi termést. Az idei évtől az éhes vándoroknak sem kell tovább menni, mert remek pizzával várják a betérőt. Aki pedig ott helyben rendel e kerek eledelből, kap egy üveg sört ajándékba. Új, saját címkével, amivel a kedves gazda minket is ellátott. Robi a helyi sörmester még meglepett 14 napos fickósörével. Ez a félkész sör még zavaros, kicsit édes, de különleges élmény. Köszönjük! Sajnos a vonat indulása közeledett, így szomorúan indulnunk kellett. Búcsúzásként a Starcsevics László tulajdonostól még kaptunk 3x1,5 liter sört , hogy a vonaton se szomjazzunk. Ismételt köszönet. Tapolcát örökre szívünkbe zártuk, és nem csak e nap alapján! Az út Szombathelyre már gyorsan eltelt, így élményekkel telve, és a következő túra gondolatával értünk haza.

A sör legyen Veletek!

Kapcsolat