Jártunkban, keltünkben

Blanchir főzőiskola - Sörkóstolás

Sörlap.Hu | 2011-10-04 08:28:50

Az eddig sikerrel rendezett borkóstolók után az iskola úgy döntött, hogy az Oktoberfest-en felbuzdulván belevágnak egy rendhagyó sörkóstoló megrendezésébe is. A korlátos létszám miatt több időpontot is meghirdettek, a tegnapi a debütáló est volt. A rendezvényhez a söröket és a szakértelmet Tibold Ákos, a Sörspecialista üzlet tulajdonosa szolgáltatta. Az iskolát Horváth Nikoletta képviselte, aki szemmel láthatóan legalább annyira élvezte az eseményt, mint maguk a vendégek, miközben fáradhatatlanul intézte az italok előkészítését és szervírozását, az asztalokra helyezett pogácsás tálak folyamatos újratöltését, valamint a vacsora felszolgálását.

A háromórás kóstoló közben Ákos igyekezett a lehető legtöbbet elmondani az aktuálisan terítékre kerülő sörökről és közben el-elkalandozván érintett szinte minden fontosabb területet és szépen lassan elhangzott a sörgyártás és -történet minden titka, amit egy átlagos fogyasztónak tudni érdemes. Eközben az érdeklődő közönség folyamatosan bombázta a kérdéseivel, minek köszönhetően az este egy rendkívül kellemes, interaktív beszélgetés formájában zajlott le.

Lássuk azonban a felhozatalt!

Első nekifutásra háromféle sör került szóba: Spaten, Löwenbräu és Hoffbräu München. melyek szerencsére nem a Magyarországon is ismert, minőségileg némileg kifogásolható változatok voltak, hanem kimondottan az Oktoberfestre készült, egy leheletnyivel magasabb alkoholfokú és aromásabb külföldi főzetek, melyek tagadhatatlanul finomabbak a hazai rokonaiknál. Az eredeti tervek szerint csoportokba rendeződve kellett volna megegyeznünk, hogy a három versenyző közül melyiket szeretnénk megkóstolni. Többségében a Spatenre esett a választás, ám egy kisebb félreértés miatt csak a Löwenbräu volt behűtve, így végül mindenki annál maradt. A sör kimondottan kellemes, valamivel keserűbb volt az itthon megszokottnál. Az aromásabb karakter is kiérződött mind illatra, mind ízre.

Második a St. Georgen bräu Keller Bier volt, ami egy opálos, félbarnás színű, átlagosnak mondható 4,9%-os alkoholtartalmú sör. A nevében a "keller" azt jelenti, hogy egy pincében érlelt sörről van szó. Ezekre a sörökre jellemző az enyhébb szénsavasság, mivel nem túlnyomás alatt tartott tartályokban erjesztik, így az érlelés során a keletkező széndioxid egy része távozik a sörből (azért senki ne gondoljon a Guinness-re, azt a szintet még csak meg sem közelíti, én a magam részéről elegendően szénsavasnak éreztem).

Ezután következett az iskola által készített sültkolbászból és hagymás burgonyasalátából álló vacsora. Amíg mi falatoztunk, Ákos egy kis hordócskából kicsapolta a következő tesztalanyt, ami egy...

... magyar sör volt. A Csobánkai főzde PastorAle nevezetű, kb. 4% alkoholtartalmú söre, melynek érdekessége, hogy egy karamellás színű szűretlen, pasztörizálatlan kimondottan kézműves sör. A komló keserűje nem dominál, s bár a karamell enyhén az illatában és az ízében is megjelenik, ezt azonban a szokásos eljárással ellentétben nem karamell maláta hozzáadásával érik el. Míg a karamellmalátánál a maláta aszaláskor történő hirtelen hevítéssel érik el a karamellizálódást, addig ennél a sörnél főzés során, miután a komló is belekerül a főzetbe, olyan magas hőmérsékletig mennek fel, ahol a keményítőből keletkezett cukor ráolvad a komlólevelekre.

Ezt követte a másik magyar résztvevő, a Békésszentandrási Meggysör. Különösebb érdekességet nem igazán lehet elmondani róla, azt leszámítva, hogy egy sikeres magyar kisüzemi főzde terméke. Színre, illatra, ízre egyértelműen a meggy dominál, utóízében érezni egy enyhe komlós ízt, emlékeztetőül, hogy mégiscsak sörrel van dolgunk. Elkészítését tekintve ? akár csak a többi gyümölcsös sör esetén ? az elkészült, megerjesztett és leszűrt ale sört gyümölcságyra öntik, majd hagyják összeérni az ízeket.

Ötödiknek egy Schneider Weisse névre hallgató, szűretlen barna duplabak búzasör került elénk, mely 8,2% alkoholtartalmával a mezőny legerősebb tagja. Illatra a búzasöröktől megszokott kellemes, édeskés citrusos illat, ízre azonban bár nem bántóan, de érezhetően bekavar a képbe a alkohol, szerencsére azonban nagyon jól van megkomponálva a sör, így tökéletesen kellemes összhangot alkot a búzasör ízével.

A sörsort - érdekes módon - az Aecht Schlenkerla Rauchbier zárta, ami talán még az IPA-knál is jobban szembefordul a közízléssel. Különlegessége, hogy a malátát bükkfán megfüstölik, amitől a sör egy rendkívül erős füstös karaktert kap. A régi korokat idéző üveg száján keresztül még kimondottan kellemes, a pohárba kitöltve teljes mellszélességgel azonban nekem már egy kicsit sok volt, még 1 órával a kóstolás után is éreztem a füstölt illatot az orromban egy-egy erősebb, mélyebb levegővételnél. A sör egyébként nem volt rossz, az erős füstös íz miatt nehéz a többi alkotót és aromát megtalálni, valahogy mégis itatja magát. Annak ellenére, hogy még maga Ákos is nagy megosztottságra számított és nem igazán bízott a sör sikerében, úgy vettem észre, hogy végül is mindenki pozitívan fogadta és senki nem utasított vissza egy kis repetát belőle.

- Bíró Sándor -

Kapcsolat