Sörlap hírek

100 éve hunyt el az amerikai sörkirály

Sörlap.Hu | 2013-10-14 15:54:40

Az amerikai söripar egyik megteremtőjeként emlékezhetünk Adolphus Buschra, aki a világ legnagyobb sörgyára mellett egy máig tartó névvitát is örökül hagyott. Adolphus Busch Mainzban született, Németországban, egy 21 gyermekes házaspár legkisebb fiaként 1839-ben. Apja, Ulrich Busch tehetős kereskedő volt, aki elsősorban sör- és borforgalmazással kereste a kenyerét. Busch 1857-ben, 18 éves korában elhatározta, hogy Amerikába költözik. A népes rokonságból többekkel együtt jutott el az ígéret földjére, és az Egyesült Államok egyik nagyvárosában, St. Louisban telepedett le.

1859-ben apja halálával némi örökséghez jutott, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy Ulrich nevű testvérével megnyithasson egy üzletet, amelyben a sörfőzéshez szükséges felszereléseket árultak.

Eberhard Anheuser, aki 1843-ban hagyta el Németországot, szappangyártóként telepedett le először Cincinnatiben, majd később ő is St. Louisba költözött, ahol a legnagyobb szappanfőző üzem tulajdonosa lett. Anheuser ugyan nem rendelkezett sörfőző tapasztalattal, mégis a résztulajdonosa lett a Bavarian Brewery nevű gyárnak, amelyet 1852-ben nyitottak meg. Később, 1860-ban kivásárolta az üzlettársait, és a vállalat felvette az E. Anheuser & Co. nevet.

A legendák szerint Busch boltjának egyik állandó vevője volt Eberhard Anheuser. Arról ugyan nem szól a fáma, hogy miként, de a fiatalember megismerkedett Eberhard Anheuser egyik lányával, Lillyvel, akit 1861-ben feleségül vett. Ezt követően Adolphus Busch apósa sörgyárában kapott munkát, illetve komoly feladatokat. A sörfőzés ugyan nem volt ismeretlen tevékenység az Új-Világban, hiszen sok német kivándorló költözött át, de az akkor alkalmazott technológia miatt egy-egy főzde csak egy kisebb közösséget látott el a termékeivel.

Az áttörés hamarosan bekövetkezett, hiszen 1876-ban Busch és a barátja, Carl Conrad egy új, amerikai-stílus-világos sört alkotottak. Egy olyan új pasztörizáló eljárást fejlesztettek ki, amely lehetővé tette, hogy a sört hűtés nélkül is el tudják szállítani az ország bármelyik pontjára, amivel óriási piacokat szereztek, és számottevően csökkentették az elosztási költségeket. A vállalat fejlesztői még arra is rájöttek, hogyan lehet a hűtést biztosítani a szállításhoz, és mai nyelven leginkább hűtőkocsi-szerű eszközt alkottak.

1879-ben a vállalatot átkeresztelték Anheuser-Busch Brewing Associationre, majd amikor Anheuser 1879-ben meghalt, az akkor Adolphus Busch lett a társaság elnöke. A cég első embereként immár nem csak a vállalat építését, de a piac növelését és a fogyasztók elkötelezettségének növelését is fontosnak tartotta. Egy ízben azt mondta: "Az a célom, hogy megtérítsem az amerikaiakat; hogy átpártoljanak a mi oldalunkra, és mindnyájan sörivókká legyenek."

Adolphus Busch rájött, hogy a márkaépítés milyen jelentőséggel bír, és szülőföldje német neve alapján a Budweiser nevet választotta. Ez az idők során annyira sikeressé vált, hogy már közel másfél évszázada a vállalat vezető márkája. Busch kereskedelmi ügynöknek is kiváló volt, képviseleteket állított fel az ország minden pontján, így tette Amerika-szerte népszerűvé a márkát.

A Budweiserrel kapcsolatban ugyanakkor többféle véleménnyel találkozhatunk. Van olyan forrás, mely szerint német szerzetesek hozták Amerikába a receptet, amit Busch és csapata továbbfejlesztett. Napvilágot látott korábban olyan teória is, hogy a szükséges élesztő volt az, amit Németországból csempésztek, de a titkos adalék megszerzése után már nem volt gond a megvalósítással. A sörkirály tisztelői azonban elfogadják a gyár történetét, mely szerint "külső segítség nélkül" maga találta ki a sört és annak főzési módját.

Maga a márka egyébként több jogi vita alapját adta, a Budejovicky Budvar cseh sörgyár több keresetett nyújtott be különböző bíróságokhoz, amelyekben a Budweiser névtől próbálták eltiltani az amerikai versenytársukat. Az amerikai cég a világ nagy részén még mindig háborítatlanul használja ezeket, bár a cseh vállalat már több országban megnyerte a névhasználati pert. A csehek azzal érvelnek, hogy a Budweiser név eredetileg hozzájuk tartozik, mert a kérdéses sört - 1265 óta - Ceské Budejovicében, német nevén Budweisben főzik. Az Anheuser-Busch-t megalapító német bevándorlók saját sörüket csak 1876-ban kezdték ezen a néven gyártani.

A közepes minőségű sört előállító kis helyi sörfőzdéből néhány év leforgása alatt az egész országot kiszolgáló, hatalmas sörgyár lett, amely sorozatban nyerte a rangos nemzetközi díjakat. Az Anheuser-Busch gyár kisebbfajta várossá fejlődött, amelynek 110 épületében 6000 munkást foglalkoztattak, akiknek évi összbére elérte a 10 millió dollárt. A gyár évi termelése pedig meghaladta az 1,6 millió hordót.

Busch egyre gyarapodó tőkéjére támaszkodva fokozatosan kiterjesztette a vállalkozást sörgyártással kapcsolatos iparágakra is. Üveggyárakat és jéggyárakat vásárolt, saját hűtővagonparkot épített ki, és végül megvett néhány fontosabb vasútvonalat is, hogy csökkentse a szállítási költségeit. Később kizárólagos gyártási jogot szerzett az első dízelmozdonyok előállítására. Ugyanakkor ingatlanokba és pénzintézetekbe is befektetett. Joggal mondta róla az egyik unokája: "Amihez hozzáért, az arannyá változott a kezében."

Busch meglehetősen fényűzően élt, a zsebei mindig tele voltak aranypénzzel, amelyet bőkezűen osztogatott, amerre járt. Ugyanakkor nagy összegű adományokkal támogatta többek között az oktatásügyet, és megalapított egy sörgyártó dinasztiát, amely a mai napig meghatározó tényezője Amerika és a világ söriparának.

A legidősebb fia, August Anheuser Busch 24 éves korában lépett be a családi vállalkozásba, és öt év múlva, 1894-ben ő lett a társaság elnökhelyettese. Apja 1913-ban bekövetkezett halála után ő vette át a cég irányítását. Sikeresen átvészelte mind a nagy gazdasági válságot, mind az alkoholtilalom időszakát, amelyet arra használt fel, hogy kifejlesszen egy alkoholmentes sörtípust, és kiterjessze a vállalkozást a kukorica- és malátatermesztésre is.

Kapcsolat