Mint mindennek, úgy a sörnek is megvannak a saját védőszentjei. Cikkünkben néhány nevesebb szentet mutatunk be, kik ők, hogyan éltek, s miért lett belőlük sörös szent.

Évszázadokkal ezelőtt a sör számí­tott a mindennapok italának, ami köszönhető a ví­z szennyezettségének (mindennemű betegségek forrása volt a ví­z!), másrészt pedig a sör olcsóságának, tápláló hatásának.
A különböző szerzetesrendek tagjai előszeretettel készí­tettek sört maguknak, mivel az rendkí­vül jó tápértékkel bí­rt a mindennapi nehéz munkák során. A szerzetesek eledelei egyébként is nagyon egyszerűek, mértékletesek voltak, nem beszélve a böjti időszakról (azonban folyadékok fogyasztása megengedett volt).
A kolostorok többek közt szálláshelyekként, egyféle fogadókként is működtek az utazók számára, akik megkóstolhatták a szerzetesek étkeit és erős, robosztus söreik. Az utazóknak köszönhetően a söröknek hí­re ment, s egy idő után a barátok már eladásra is főztek sört, ami igazán virágzó üzletnek bizonyult. Hogy főzeteiket megkülönböztessék, minden kolostor a maga patrónusának nevét adományozta serének.

Az első századtól kezdve neveztek ki szóbeszédekre, történetekre alapozva szenteket, elsősorban köznépi felkiáltásra. A Vatikán azonban megkövetelte magának ezt a jogot, s a tizedik századtól kezdve beszélhetünk kanonizációról, szentté avatásról. A sör védőszentjei közt sokan még a kanonizáció előttről kapták titulusuk, mí­g számos szent a Vatikántól kapta már azt.

Hippoi Szent Ágoston (354-430)
Megtérése előtt jelentős alkoholfogyasztásáról hí­rhedt szent, ki megbecsülését elsősorban az életében bekövetkezett nagy változásnak köszönheti.

Szent Miklós
A IV. században élt, s valamikor 342 és 350 között halt meg. Amilyen kevés hitelesnek tekinthet? történeti adat birtokában vagyunk, olyan sok mozgalmas történetet ismerünk a szent püspökről, akiről a hagyomány olyan tisztelettel beszél, hogy népszerőségben, bens?séges tiszteletben és életszerőségben alig találjuk párját a szentek között. Olyan életrajz, amely a történettudományt is kielégí­tő pontossággal mondaná el Szent Miklós püspök életét, nincs birtokunkban, s a későbbi források adatai sem megbízhatóak, ezért alakját annak a történetnek alapján vázoljuk föl, mely először a 13. századi Legenda Aureában tűnt fel. A legenda egyik közlése olyan erővel hat, mint amikor fiatal szülők az első fényképet készí­tik újszülöttjükről. Eszerint Miklós már a születése napján fölállt a fürdőkádjában! S hasonló ehhez az is, amit némi büszkeséggel mond el a legenda, mint a leendő aszkéta első megnyilvánulását, hogy böjti napokon a kisded csak egyszer szopott. Miklós felnőttkoráról pedig elbeszéli a legenda, hogy amikor megtudta, hogy az egyik szomszéd nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segí­tett rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és í­gy először a legidősebb, majd hasonló “égből jött” segí­tségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett. Égi jel hatására Myra városa megválasztotta püspökének. Miklós kiválóan teljesí­tette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Mikor pedig egy napon viharba került matrózok hí­vták segí­tségül, megjelent a hajón, kezébe ragadta a kormányt, és a szükséges manőver után – lecsillapí­tván a vihart is – biztonságban hagyta ott őket. Legendája legrégibb rétegéhez tartozik az az elbeszélés, mely szerint megmentett három ártatlanul vádolt katonatisztet. Ezeket koholt vádak alapján bebörtönözték és halálra í­télték. Miklós azonban Nagy Konstantinnak megjelent álmában, és a katonákat megmentette a hóhértól. Megszámlálhatatlan azoknak a történeteknek a száma, amelyek a segí­teni siető Miklósról szólnak, különösen gyermekek esetében. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábí­tott három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst, s í­gy vát az utazók és a sörfőzők védőszentjévé.

Szent Lukács
Szent Lukácstól két terjedelmes szentí­rási könyv, egy Evangélium és az Apostolok Cselekedetei birtokában vagyunk, ennek ellenére jóformán semmit nem tudunk meg közvetlenül az í­róról. Széles körben ismert, mint a sörfőzők védőszentje, noha igazán konkrét magyarázat nincs rá. Az I. században élt, hí­res orvos volt /kolosszeieknek í­rt levél záradékából tudjuk Lukács eredeti foglalkozását, mert Szent Pál ezt í­rja: “Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos” (Kol 5,15)/, aki jól tudta, hogy a sör egészségesebb a ví­znél, s jól ismerte a különböző gyógynövényeket, azok keverékét, s talán a sör készí­tésének módját is.

Szent Vencel (907-929)
Vencel herceg a cseh Premysl uralkodóház gyermekeként született, atyja, Vratiszláv herceg volt a csehek második keresztény uralkodója. A csehek nemzeti patrónusként tisztelik, sőt Szent Vencel családjának tekintik magukat, és Vencel koronája a nemzet szimbóluma számukra. Mivel a cseh komló rendkí­vül értékes volt, ezért halálbüntetéssel sújtott mindenkit, aki külhonba próbálta eladni azt. Így vált a cseh serfőzők védőszentjévé.

Szent Brigitta (457-525)
Az egyik legjobban ismert í­r szent Patrik után. Életéről viszonylag keveset tudunk, csupán számos csoda maradt fent nevével kapcsolatban. Többek között ő alapí­totta – szülőhelyén – a Kildare-i kolostort. Nagylelkű, sörkedvelő nő volt, aki szekéren járta a vidéket. Gyógyí­tott leprásokat, s amikor azok sör után kezdtek könyörögni, ő átváltoztatta a piszkos, szennyezett vizet kitűnő sörré /ezzel örömöt okozva az épp ott tartózkodó barátoknak is/. Egy alkalommal pedig hordónyi sört szállí­tott 18 templomnak, ami elegendőnek bizonyult Nagycsütörtöktől a Húsvét végéig.

Szent Amand (584-679)
A mai Franciaország és Belgium területén élt és munkálkodott ez a hí­res szent. Számtalan kolostort alapí­tott, közülük többen sört is készí­tettek a barátok. A belga szerzetesség, borkészí­tés és serfőzés atyjának tekintik. Hí­res volt vendégszeretetéről is, ezért tekintik többek közt a bor- és sörkereskedők patrónusának is.

Soissonsi Szent Arnold (1040-1087)
Szintén hí­res belga szent a Saissons-ból származó szent Arnold, más névváltozatok szerint Arnulf, Arnou, Arnulphus vagy Arnoldus. Elősorban a komló-szedők patrónusának tekintik, s gyakran összekeverik Metzi szent Arnold-dal. Egy Flandriai apátsági serfőzde tetejének beomlása után azért kezdett el imádkozni, hogy az Úr sokszorozza meg a megmaradt sört. Miután kérése meghallgatásra került, a szerzetesek és a polgárok azonnal szentté kiáltották. Azonban nem csak csodálatos történetek fűződnek nevéhez, hanem igazi felfedezések is. Egy alkalommal épp az apátság méhészetében dolgozott /kast szőtt/, amikor rájött, hogy a szalmát fel lehet használni a sör tisztításához. Gyakorta szokták ezért kassal kezében ábrázolni.

Metzi Szent Arnold (580-640)
“Ne igyátok a vizet, igyatok sört!” – mondta e nemeslelkű szent, aki tudta, hogy a szennyezett ví­z betegségek forrása, mí­g a sör – köszönhetően a főzésnek – sokkalta inkább egészséges. A legenda szerint véget vetett a pestisnek, amikor felszentelt egy söröskupát, s az embereknek megparancsolta, hogy csak sört ihatnak és csakis a felszentelt korsóból. Halála után síremléket épí­tettek számára, ahol mindenki megtekinthette földi maradványait, emlékeit. Az egyik hordár, aki a koporsót vitte a sí­remlékhez, annyira kitikadt, hogy Istenhez kezdett fohászkodni egy kis szomjoltó hideg sörért. Kérése meghallgatásra került, s hamarosan sör kezdett folyni a koporsóból, amivel szomját olthatta.

Szent Benedek (480-547)
Benedek 480 táján született a szabin hegyvidék kis püspöki székhelyén, Nursiában (ma Norcia). A szülők viszonylag jómódúak és elég széles látókörűek voltak ahhoz, hogy fiukat egész fiatalon Rómába küldjék tanulni. Így Benedek abba a városba került, amely még az antik kultúra fényét mutatta, de már apostolok és vértanúk sí­rja is ékesí­tette. Már másfél százada állt a lateráni, a Szent Péter-, a Szent Pál- és a nagy Mária-bazilika. A nyugati szerzetesség atyja, a bencés rend megalapí­tója, s számos kolostor alapí­tója volt. Több rendeletet is hozott, melyek a kolostori életet szabályozták, s amiket a betérőknek is meg kellett tartaniuk. A bencés kolostorok közül nagyon sok készí­tett sört eladásra, a köznép részére is.
Szent Benedekről bővebben…

Mainzi Szent Bonifác (680-754)
Az angliai Devonshire-ben született, s ismert Wynfrith vagy Winfrid néven is. Életének nagy részét a mai Németország (Thüringia, Bajorország, Hesszen) területén töltötte mint hittérí­tő, prédikátor. Az ő nevéhez is több kolostor alapí­tása fűződik, s nemcsak a serfőzők, de Németország patrónusaként is tisztelik.

Szent Kolumbanusz
A VII. században, a mai Németország területén élt. Egyik útja során egy csoport pogánnyal találkozott, akik épp istenüknek, Wodannak készültek áldozni, méghozzá egy egy hatalmas, kádnyi tál sörrel. Szent Kolumbanusz felrobbantotta az edényt, mely ripityára tört, a sör pedig szétfolyt. A barbárok nagyon megijjedtek… Sokan közülük azonnal megtértek, megkeresztelkedtek Kolumbanusz buzdítására, mí­g a hitehagyottak visszatértek az evangéliumhoz.

Szent Flórián
A VIII. században élt, s a tűzoltók védőszentjeként ismerjük. Nézzük meg pontosan mi is történhetett a legenda szerint! Óriási tűzvész pusztí­tott Nürnbergben, amikor Flórián – máig sem tisztázott, hogy sörrel, vagy a sörfőzéshez tárolt ví­zzel – eloltotta a tüzet. Köszönhető ez annak, hogy a közelben található sörfőzde kézenfekvő forrása volt a folyadéknak.

Hildegard von Bingen (1098-1179)
Bencés apáca, Diessenberg apácafőnöknője, jól ismert gyógynövény-gyűjtő és zenész volt. Már életében sokan szentként tisztelték. Felvilágosult nő volt, akinek sikerült legyőzni a szociális, kultúrális és nemi akadályokat, s püspökök, pápák és királyok bizalmasa lett. Gyógyí­tott gyógynövényekkel, értekezést í­rt a természetről, s a növények, fák, drágakövek gyógyí­tó hatásáról. Tőle származik az egyik legkorábbi feljegyzés a komló felhasználásáról a sörgyártásban.

Szent Lőrinc
A Római egyház főesperese volt II. Sixtus pápa uralma idején a II. században. Kegyetlen mártí­rhalált halt. Egy rostélyhoz szí­jjazták, s nyí­lt lángon megsütötték. Ezért vált mindazok védőszentjévé, akik tűzzel dolgoznak: pékek, vendéglősök, mosónők és tűzoltók patrónusává. A serfőzők kicsit különleges kapcsolatban állnak Lőrinccel, s szerencsétlen balsorsával, hiszen halála a maláta pörkölésére emlékeztet. Bambergben a sörfőző céh megkövetelte a tanoncoktól, hogy körbehordozzák arcképét a körmeneten, s adományokat adjanak a templomnak Lőrinc napján.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.