Mi történik, ha a Dunántúl az Alföld közepére látogat? Milyen egy Soproni fesztivál Mezőtúron? Egyáltalán: hogy néz ki egy sörfesztivál ma egy kisvárosban?

A Soproni utazó sörfesztivált sikerült Mezőtúron elcsí­pni. Az első, pénteki kezdőnap viszonylag szerényebb programja után a második, érdekesebb napot választottam.

A helyszí­n tökéletesen megfelelt a fesztiválnak, könnyen megközelí­thető és elég nagy volt. A megérkezéskor rögtön szemet szúrt a hirdetőtáblákon feltüntetett bajor sörsátor, mely igencsak csalogató volt a borús időjárás miatt. A zárt sátor mellett sok kinti pad, asztal is várta a vendégeket, melyek este 8-ra szépen meg is teltek.

Egyetlen problémám volt csupán: a hangulat. Valahogy nem akart jönni az igazi sörfesztiválos hangulat… Ahogy gondolkodtam a miérten, először az jutott eszembe – amint azt Németh Kristóffal is tárgyaltam -, hogy nincs még igazán kultúrája kis hazánkban a sörivásnak! De lehet, hogy csak az idétlen vidámpark zavart hangos zenéjével!

A vidámpark egyébként, nekem legalábbis úgy tűnt, fontosabb volt a fesztiválon, mint maga a sör! Volt Crazy Dance – 3D Extreme nevű bepörgetős ringlispí­l, Las Vegas céllövölde, meg minden más, amit meg sem mertem közelről nézni! Valahogy jobban hasonlított az egész egy régi május elsejei majálishoz, mint egy modern sörfesztiválhoz.

Mindezt az is alátámasztotta, hogy alig három helyen volt sörcsap, s azok is igazán jelentéktelenek voltak. Csapolt és üveges Soproni Ászok mellett egyedül a Gössert lehetett még megtalálni. Sokan azonban kihasználva az ingyenes belépést valószí­nűleg még otthonról felmuní­ciózva érkeztek, ezt mutatta a sok helyen feltűnő Borsodi és műanyag palackos román Bürger!

Az éhezőkről a “Kék sziget” pecsenyesütő gondoskodott, egészen ínycsiklandó falatokkal, de sikerült egy igazi kuriózumot is felvonultatni a szervezőknek. Hatalmas magyar és EU-s zászló alatt nagy betűkkel hirdette magát egy büfé: “Helyben sütött amerikai minifánk”. Éljen a megvalósult internacionalizmus :)!

Este hat órára igazi csemegét í­gért a fesztivál: Mulassunk együtt élőzenére! Ezt a meghí­vott sztárvendégekkel próbálták bebiztosí­tani. S hogy kik is ők? Zámbó Árpi, Sorry N, valamint a VV3-ból jól ismert Szilvi. Igazán ütős kis sztárcsapat! Mindenesetre a szí­npadon két zenész szintetizátorokkal javában játszotta a különböző régi és mai slágereket, a “Hí­d a folyón”-tól kezdve egészen a lagzis dalokig.

A kakofónia pedig egyre elviselhetetlenebbé vált. Már-már kezdtem feladni az egészet, amikor csoportosulásra lettem figyelmes. Sárga trikkóban megérkezett Zámbó Árpi. Közben próbáltam kitalálni, vajon ki az, aki a ma esti sztárcsapatot leszervezte, s vajon miért nem sikerült egy picit érdekesebb, szí­nvonalasabb társaságot összehozni. Zámbó Árpi négy-öt autogram után elvegyül a tömegben. Mögötte rajongók hada (két-három érdeklődő), körülötte kí­váncsi szempárok.

A zene pedig csak nem akart csitulni, a szí­npadról és a vidámparkból egyszerre omlott rám a borzalom. Árpi eltűnt a szemem elől, lehet, hogy épp egy dodzsemben sikerült pihennie a fellépés előtt. A műanyag poharaktól és a kis sörválasztéktól megszeppenve 9 körül elindultam haza. Nem vártam meg sem Árpit, sem pedig az általam nem ismert VV3 Szilvit.

Kezemben pedig a másnapi program. Csak í­zelí­tőül: gyermek szépségverseny, ingyencirkusz a szí­npadon, Cintia, Nesszi és a hullahoppkarikák, Bumbi bohóc és barátai, az indián lányok és Little Joe, – valamint a legszebb – Udó Vilzámen (sic!), a bűvész. Sztárvendég: MC Hawer és a Tekknő…

Vajon erre van ma igény egy sörfesztiválon?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.