A felelősségről…
A Sörlap.Hu idén lesz kereken öt éves, s eddigi munkásságunk, erőfeszítéseink is azt bizonyítják, hogy igenis szeretnénk tenni a sör és a sörkultúra hazai népszerűsítéséért. “Érted haragszom, nem ellened” – mondta József Attila egyik költeményében, s ez a mondat lesz vezérfonala a következő írásnak is.
Vajon hány ember szereti a sört Magyarországon? Közülük vajon hány internetező van? Mennyien vannak azok, akik nem csak legurítják a jéghideg sört a forró nyári napokon, de érdekli is őket a sör története, kultúrája? Akik hajlandóak akár száz forinttal is többet adni a ,minőségért… Akárhogyan is gondolkodunk, számolunk, rá kell jönnünk, nem rétegjelenségről, nem néhány ember kedvencéről van szó – számtalan sörkedvelő, sörrajongó van hazánkban.
Felelőssége van Magyarország minden sörrel foglalkozó emberének, hogy hová tart az ország sörügyileg. Felelőssége van a legnagyobb multinacionális cégeknek, az importőröknek, a szakíróknak, a sörözők tulajdonosainak, s nem utolsósorban a hazai kis sörfőzdéknek is. Igen, nekik, nekünk kell a közízlést és a hozzáállást formálnunk, irányítanunk. Nem lehet mindennek alfája-omegája a pénz, a profit, s bármennyire is a piac mindenhatóságáról hallunk úton-útfélen, ideje emberként gondolkodnunk, cselekednünk!
Felelőssége van a különböző ügynökségek minden munkavállalójának, akik esetenként egy egész vállalat marketing feladataiért felelősek. Fontos, hogy ne csak muszáj munkát lássanak, de szeressék, tiszteljék is azt amit csinálnak, s becsüljék meg amiből élnek. Borzasztó azt hallani, hogy olyanok ülnek fontos pozícióban, akik maguk még életükben nem ittak meg egy pohár sört sem, s ezt nemhogy nem titkolják, de mintha még kérkednének is vele! Nem érdeklődnek a hazai sörvilágról, szemellenzőt hordanak, s csak egyetlen dolog érdekli őket: hónap elején ott legyen a vastag boríték kezükben. A közeledést, segítségkérést zsigerből utasítják el, mert anélkül is megvan mindenük…
Felelőssége van a munkaadó multiknak is. Nemcsak azért, amit kiadnak kezükből /dobozolt, hordóba vagy üvegbe töltött sör formájában/, de azért is, mivel bízzák meg marketing csapatukat. Milyen reklámokkal állnak elő, milyen életérzést próbálnak meg közvetíteni a sörrel kapcsolatban. Hogyan ölik meg, sorvasztják el az egykori magyar márkákat, s hozzák be helyettük a tökéletesen egyenízű, karakter nélküli nemzetközi söröket. Nincs unalmasabb annál, mint amikor bárhol is járunk a világban ugyanazokkal a dolgokkal találkozunk – legyen szó étkezésről, ruházkodásról vagy sörökről!
Fontos az importőrök tevékenysége is. Azért, hogy NE az ihatatlan, jellegtelen szemetet hozzák be, terítsék, árulják extra profit reményében, de figyeljenek a minőségre és egészségre is! Ugyanígy lényeges, hogy a sörözők tulajdonosai, a személyzet figyeljen, ügyeljen a sörre, s ne próbálja meg a legolcsóbb trükkökkel átvágni a betérő vendéget. Milyen jó lenne, ha a hitelrontásról, hanzliról, vizezésről már csak múlt időben beszélhetnénk!
Végül említést kell tennünk a hazai kis serfőzdékről is. Vajon miért van az, hogy ennyire nem érdekli őket a hazai sörpiac? Egy kezünkön meg tudjuk számlálni azokat, akik tesznek is valamit azért, hogy főzeteik szélesebb körben is ismertek legyenek. Öt év alatt egyetlen egy hazai főzde nem jelentkezett nálunk, hogy szeretnének bemutatkozni, ha pedig mi keressük őket, egész egyszerűen elfelejtenek visszaszólni. Ennyire mindegy lenne minden? Mi ez az apátia és fásultság?
“Érted haragszom, nem ellened”
