Van néhány érdekes szokásom. Az, hogy imádom nézegetni a különböző térképeket, még mindenki számára normálisnak tűnhet. Ezzel ellentétben finoman szólva is furcsa, hogy a telefonkönyvet is képes vagyok egészen hosszan “olvasgatni”. Csak úgy. Most azonban nem ezekről szeretnék beszélni, hanem a sörös dolgaimról.
Elsőként (mielőtt felfedném titkom, amit a cím, s a bevezető szöveg takar) azonban had mondjam el, micsoda nagy hatással volt rám egy bizonyos könyv. Ez a könyv alapozta meg sörös kíváncsiságom, s ezért máig is hálás vagyok a két szerzőnek, akiket azóta szerencsére már személyesen is ismerek. Vétek György és Kovács Gábor remekműve, A sörök világa, a világ sörei egy Karácsonyon került kezembe. Sajnos nem én kaptam, de bízvást állíthatom, hogy már akkor is, s azóta is nálam volt legtöbbet. Majdnem úgy vagyok vele, mint ahogy a gimnáziumi történelem könyvemmel voltam – szinte szóról-szóra tudom. Nem azért, mert magolós vagyok/voltam, hanem mert annyira érdekelt, s nem muszájból, hanem kíváncsiságból olvasgattam, újra és újra.
A sört addig is szerettem, szívesen próbálgattam a különlegességeket is, s képes voltam egészen sok pénzt kiadni egy-egy újdonságért, ha megláttam valamely bolt polcán. Így ismertem meg a búzasöröket, a német altot, a belga strong ale-eket és gyümölcsös lambiekokat. Bár az átalgnál érdeklődőbb voltam, mégsem tudtam szinte semmit e nagyszerű italról. És akkor egyik pillanatról a másikra szerelembe estem. Mert jött az a Karácsony, jött az a könyv, számomra pedig kitárult egy csodálatos világ kapuja. Attól fogva pedig nem volt megállás. Egyre többet akartam én is tudni a sörökről, érdekelt minden, ami kapcsolatos volt a folyékony kenyérrel. Külföldi honlapok százait olvasgattam, kerestem a hazai irodalmat, kutattam minden médiumban.
S itt vagyon a kutya elásva. Ez az az őrület, ami máig is megmaradt. Ha kezembe kerül egy tévémagazin, végigolvasom az ismeretterjesztő csatornák kínálatát, hátha jön egy sörös-film. Nézegetem a könyvesboltok kínálatát, mikor jelenik meg egy újabb érdekes könyv. Látogatom a külföldi és hazai elektronikus kiadványokat, próbálom követni a sör-világ történéseit. Ha pedig történetesen egy-egy lexikon akad kezembe, bizonyos, hogy felütöm az S betűnél, s kikeresem a mágikus három betűt: S, Ö, R. Csoda érdekes dolgokat tudhat meg az egyszerű érdeklődő más-más szemszögből megközelítve ugyanazt a dolgot! A személyes tapasztalatszerzés fontosságát talán meg sem kell említenem.
Hogy ezt lehet-e sörszívnek mondani, én nem tudom (Kristóf Attila után szabadon)… Azt viszont tudom, hogy mit ír az Új Magyar Lexikon 1962-es kiadása. “Sörszív: túlzott sörfogyasztás következtében fellépő, szívtágulással járó szívizom-bántalom. Leginkább Németo.-ban fordul elő, ahol a sörivás igen elterjedt. Oka a sok folyadék szívet terhelő hatása.”