Új rovattal jelentkezünk mától, s egy új tudósítóval. A Sörlap indulásától fogva, ténylegesen a sörös kultura népszerűsítését tűzte zászlajára. Márpedig ebben van mit tanulnunk külföldtől, főleg a hagyományos sörös országoktól. Figyeljünk, tanuljunk hát, máshol hogyan csinálják…

Prológus

Kedves magyar olvasók, üdvözletem minden sör rajongónak! Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, mostantól havi rendszerességgel jelentkezem friss tudósításokkal hazámból, a Sör-Paradicsomból. Igen, kitaláltátok – Csehországból! Libor Vojacek, 42 éves sörkedvelő, sörfanatikus vagyok – akárcsak Ti -, többen is találkozhattatok már velem, olvashattátok írásaim CzechBeerMan néven. A sör a szenvedélyem, s örömömre szolgál, hogy mától a Sörlapnak is tudósíthatok. Cikkeimben elsősorban a kisipari cseh sörfőzésre koncentrálok, s aki velem tart, betekintést nyerhet a cseh mikro-sörfőzdék csodálatos világába. Isten hozott mindenkit Csehországban, akár virtuálisan, akár személyesen! Na zdavri – egészségünkre!

Első közös utunk Csehország nyugati részébe, Bohémiába vezet. Bár épp csak belekezdtem, de máris izgalommal nézek e tudosítás elé. Úgy érzem – valahol a tudatalattimban -, hogy nem lesz nehéz dolgom, s tényleg élvezettel, az írás öröméért fogok minden betűt leírni, hisz a sör jó volt, a sörfőzde pedig több mint érdekes. Tudjátok, sokszor tényleg kínok kínja összehozni egy valamirevaló beszámolót, főleg ha nincs ami inspiráljon – rossz a sör, rossz a hangulat -, na akkor csak gyötrődik az ember. De Lomnice… Itt szó sem volt ilyenről! Sokolov külvárosában végre élőben is megtapasztalhattam, hogy milyen egy igazi családi sörfőzde. Sőt, igazából itt öltött testet a “sör rajongó” kifejezés. A Permon főzdében Ladislav Sas és Jan Rada urak valószínűleg nem fognak megharagudni, ha egyszerűen cowboyoknak nevezem őket. Persze a legjobb értelemben! Első találkozásunkkor ragasztottam rájuk ezt a becenevet… S hogy miért? Mert a sör a hobbijuk, a munkájuk, a boldogságuk, tudják mit csinálnak, s pompás humorral vannak felvértezve. Nagyszerű tulajdonságok a jó sör készítéséhez. Sas úr a főzde tulajdonosa, míg Rada a sörfőző mester, s egyben a keresztgyerek is! Már ebből is látszik, hogy igazi családi sörfőzdéről van szó. A tulaj egyébként egy szoftvercég vezetője és tulajdonosa is egyben, s csak passzióból kezdett bele a sörfőzésbe, de a drága sörmesterünk műszerész képzettségét, csavarhúzóit, kapcsolóit, vezetékeit és aljzatait dobta a sarokba a sörfőzés kedvéért. Ez tetszik! Ezt már nevezem bátorságnak! Szóval ezért cowboyok… Mindenhol, minden országban szükség van ilyen bátor és kalandvágyó emberkékre. Úgy hiszem, az ilyenek a fejlődés zálogai, akiknek még szerencséjük is van általában. Ne gondoljuk azért, hogy csak úgy “durr bele bumm” módon kezdtek bele ők ketten a vállalkozásba. Az első főzetek még más, ismerős főzdékben készültek, s szerencsére maguk mellett tudhatták Josef Krysl-t, a cseh söripar jól ismert és megbecsült alakját, aki sok-sok éves Pilsner Urquell-i tapasztalattal a háta mögött sietett segítségükre. Neki köszönhetőek az első saját főzetek és receptek is. Mindazonáltal mára (2008), a sörfőzde teljes sebességgel és kapacitással működik.

Ideje azonban tovább lépnünk, s kicsit bentebb néznünk! Jobb azonban, ha a kocsma felől közelítünk, onnan, ahol a Permon sört csapolják. Az U Franty – Ferihez címzett – söröző Lomnice jól ismert kocsmája. Azoknak, akik csiricsáré, fényűző étteremre vágynak, szecessziós székekkel, törékeny aztalokkal, azt tanácsolom, jobb, ha be sem lépnek. Ez ugyanis egy igazi, tiszta vidéki kocsma! Masszív tölgy asztalokkal, ahol senkinek sem kell attól tartania, hogy a vita hevében véletlenül miszlikbe aprítja azt öklével. A székek is masszívak, a levegő pedig kellemesen füstös, s ha emlékezetem nem csal, a sarokban egy cserépkályha ontja a meleget. A fesztelen, kellemes atmoszféra azonnal magával ragadja a betérőt. Egy asztal – jó szokás szerint – folyamatosan foglalt a törzsvendégek számára. Jobbra a söntés, a csapok mögött egy legjobb korban lévő asszonyság. Nem amolyan huszas, unalmas misszpicsa, aki még azt sem tudja, hogy a sörnek habja van, s csak a “koka kóla lájtot” ismeri. Határozottan tetszik nekem itt. Ami igazán széppé teszi ezt a kocsmát, az a hangulata. Meg persze a személyzet. Egyetlen hibája van csak: nem a házam mellett van… Az biztos, ha Lomniceben laknék, nem kellene más sör, csak a a Permon. Hogy miért? Gondoljunk csak bele – minek cserélném le a BMW-met egy Renaultra? Nincs igazam?

Elsőnek a csak csapoltan kapható 12-es extrakttartamú világost rendeltem ki, miközben alaposan körülnéztem. Az előbb említett helyi erők, “kocsmai legyek” felkeltették érdeklődésemet. Nem holmi egyetemi professzorok ők, de mégis értelmesen és illedelmesen beszélgettek. Rendelésemre tekintettel rögtön egy jó tanáccsal is éltek: várjak még egy kicsit, mert hamarosan csapra verik a fekete sört is! Ahogy mondták, ők is mohón várják már ezt a pillanatot. Állításuk szerint a fekete a leges legjobb Permon sör, olyan, akár egy mézsör. Hát, majd meglátjuk, de előbb…

Előbb még meg kell kóstolni az időközben masszív, fél literes, füles korsóban szervírozott világost. A habja gyönyörű, s a kóstolás után kijelenthetem, ízére sem lehet panasz. Ez a világos 12-es főzet a 2007-es “Jarní Cena Ceských Sladku” (Cseh Sörfőzők Tavaszi Díja) megmérettetésen – mely a mikro sörfőzdék hagyományos seregszemléje és versenye -, aranyérmet kapott. Ennek örömére ideje újabb sört rendelni. Legyen azonban ez más. S ha ez első egyszerűen csak jó volt, akkor a második, félbarna 12-es extraktú söröcskét nyugodtan lehet tökéletesnek minősíteni. Egyre jobban tetszik a kóstolgatás ebben a barátságos kis sörözőben.

Idő közben Rada úr, a sörfőző mester megjelent, s leült az asztalunknál. Nem érkezett üres kézzel, hozott jónéhány sörös szuvenírt, majd mesélni kezdett a kocsmáról és a főzdéről. Nem is olyan rég kezdődött a sörök palackozása, így rögtön kaptunk néhány üveget is. Hát persze, hogy tele üvegeket! Ráadásul litereseket. Azt kell hogy mondjam, ez a legtökéletesebb mennyiség. Fél liter nem elég a szomjúság elűzésére, s a kóstolás élvezetére. Másfél liter – ahogyan az a többi mikro-sörfőzdére jellemző – viszont kicsit sok egy embernek, hacsak nem baráti sörözgetést rendezünk. Száz szónak is egy a vége, tökéletes elgondolás volt literes üvegekbe palackozni a sört. Ettől a mennyiségtől pont kellemes hangulatba kerülhetünk. A sötét vagy fekete palackok egyébként Magyarországról származnak, ott gyártják őket. Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, milyen jó is volna, ha extra bónuszként jó kis magyar kolbászokkal szállítanák őket ide hozzánk… Egy biztos: ezekbe a magyar palackokba nagyszerű sörök kerülnek, nemcsak itt, de egész Csehországban (haha)!

A kóstolgatások közepette aztán kedves sörfőzőnk meginvitált, hogy tekintsem meg a sörfőzdét is. Nagy örömmel fogadtam javaslatát, így kocsiba szálltunk, s jó 800-1000 méter autókázás után megérkeztünk a színhelyre. Itt, egy családi házban rendezte be Sas úr kis sörfőzdéjét. A parkolóban álló autó azt sugallta, hogy itthon van a házigazda, én pedig kezdtem örülni magamban, hogy sikerül személyesen is beszélnem majd vele. Idő közben Rada úr körbevezetett a főzdében, s elmondta, hogy 2006 vége óta készülnek itt a Permon sörök. A főzőüst 100 liter kapacitású, egyszerre ekkora mennyiségű sört főznek ki. Az erjesztőtankok azonban véges kapacitásúak, így – mint a sörös szakmában jártas egyének – egyszerűen beláthatjátok, hogy – figyelembe véve az erjesztés és az érlelés idejét – egy helyi sörfőzde éppen hogy fedezni tudja sörözőjének az igényeit. Dehát elvégre mikro-sörfőzdében vagyunk, nemde? Ez pedig nem a mennyiségről szól. Ezért is nevezzük őket mikro-, nem pedig maxi-sörfőzdéknek! A mennyiségi hiányosság azonban a minőség javára szolgál. Egy pillanatig sem kell aggódni a Permon sörök minősége miatt… Ti is szeretnétek, az bizonyos…

A fermentáció tehát zárt erjesztő-tankokban történik, míg az érlelés egy saját klímaberendezéssel rendelkező külön kis helyiségben – nevezzük érlelő-, vagy lager-pincének -, ahol a hőmérséklet folyamatosan a szükséges plusz 2-3 Celsius fok között van. Nem több, és nem kevesebb. Mivel a sörfőzdének nincsenek speciális, nagyobb főzdékben és gyárakban használatos érlelő tartályai, így a folyamat egyszerűen az aluminium hordókban megy végbe. Itt az ideje, hogy végignézzük a főzde jelenlegi szortimentjét. A 11-es, 12-es és 13-as extraktú világos sörök mellett van 12-es fekete és 12-es félbarna is. Bár az árak az U Franty-ban már valahogy törlődtek a fejemből, az bizonyos, hogy egyáltalán nem voltak tragikusak. Nem úgy, mint az U Flekuban Prága belvárosában… Ráadásul itt nincs lökdösődés, nincs tolongás. Lomnice egyszerű vendégszerető, csendes kis falu. Egy korsó sör ára biztos hogy 1 Euro alatt van…

Közben lépéseket hallok az emeletről. Csak nem ő? De igen. Megérkezik maga a tulajdonos is. Most pedig emelje fel a kezét az, aki nem szeretné, ha a hálószobája rögtön a sörfőzde mellett lenne! Az bizonyos, hogy Sas úrnak nagy szerencséje van. Sikerült az álmait valóra váltania, mindezt persze kőkemény munkával. Kipihenten közeledik, szabadidőruhában, s valami földöntúli mosollyal az arcán. Ahogy végignézek rajta, a papucsától a feje búbjáig, az jut eszembe, hogy ő a tipikus megtestesítője azoknak, akik nemcsak szeretik a sört, de pontosan úgy is néznek ki. Aztán beszélgetni kezdünk, s egy söröshordónak támaszkodva mesélni kezd. A sörfőzde történetéről, a sörökről, a gyártás egész folyamatáról, a sörfőzés nyereségességéről, a sörpiac versenyzőiről, s újra csak ráébredek, egy kis sörfőzde élete bizony nem egyszerű fáklyás felvonulás. Aki nem szerelemből, teljes szívvel-lélekkel teszi a dolgát, hamar csalódni fog. De ahogyan Sas úr, aki egy jövőbe néző, optimista fickó, úgy én is biztos vagyok vállalkozása sikerében. Az asztalon csinos kis tervek, egy új, nagyobb sokolovi sörfőzdéről, s arról, hogy a mostani hogyan marad meg csupán kísérleti főzdének. Meglátjuk. Ember tervez, Isten végez…

Még mindig emlékszem rá, mennyire vártuk az U Zlateho andela (Az arany angyalhoz címzett) mikro-sörfőzde nyitását a prágai Celetna utcában. De sajnos csalódnunk kellett, sosem nyílt meg. Hiába volt a nagy hírverés, a reklámok tömkelege a nyomtatott és online médiában, az álom nem vált valósággá. Így tehát csak egyet tanácsolhatok: soha ne vágjunk az események elé, soha ne igyunk előre a medve bőrére. Amint megnyílik az új Permon Sörfőzde Sokolovban, azonnal meg fogjuk látogatni. Ez minden, amit most megígérhetek.

De vissza a mához. Biztos, hogy senki nem fog elégedetlenül távozni Lomnicéből. Legyen szó sör-gourmetekről, műértőkről, vagy egyszerű sör fogyasztókról, mindenki megtalálja a számítását. A gyűjtők emlékek tömkelegét vihetik haza, van Permon logos söröskorsó, pohár, alátét és persze címke. Legjobb, ha mindenki eljön, s saját szemével győződik meg mindenről. Irány az U Franty, jöhet előételnek egy jó kis “vízbefúlt”, ecetes Utopenec, s közben, utána a jóféle sörök. Lomnice egyébként könnyen megközelíthető. Sokolovból Kraslice felé kell venni az irányt, majd nagyjából 2-3 km után jobbról feltűnik Lomnice. Forduljunk a tábla szerint, majd újabb egy km után már helyben is vagyunk. Aki többet akar tudni, látogassa meg a sörfőzde weboldalát (www.pivopermon.cz). Senki nem bánja meg, ha ellátogat ide, s magába szippantja egy igazi cseh mini sörfőzde hangulatát. Az élő és követendő példa én magam vagyok!

Következő alkalommal a Prága melletti Chyne sörfőzdébe látogatunk, ami szintén egy hangulatos mikro-sörfőzde! Viszlát legközelebb!

Üdvözlettel:
Libor VOJACEK
alias CzechBeerMan
sör-író és gyűjtő
Teplice, Csehország

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.