Ha valamely sörgyár önmagáról nevezi el söreit, valószínűsíthetjük, hogy ezeket a főzeteket tekintik meghatározónak, egyfajta zászlóshajónak a szortimentben. Az 1895-ben alapított Soproni Sörgyár manapság négy különböző Sopronit kínál a fogyasztóknak. Az országosan is legismertebb szimpla Soproni mellett ott van még az 1895, a Kinizsi valamint a Fekete Démon.

Ez a széles, saját szortiment mindenképpen a legelőkelőbb Magyarországon, hiszen a Borsodi a Barna kimúlása óta az egyszerű Világos mellett csupán a Bivalyt főzi, Dreherek szintén két márkával vannak jelen a piacon, a Classiccal és a Bakkal, míg Pécsett, a folyamatosan változó helyzetben a Szalon és a Szalon Barna az egyedüli biztos pont. Az alkoholmentes változatokról most nem lesz szó, ha sikerül elég bátorságot összeszedni, úgy talán a közeljövőben bővebben is kitérünk majd rájuk.

Vissza azonban a Sopronihoz! A sör-sor alapja az egykori Soproni Ászokból modernizált, újított Soproni, mely nemrég jelentős fazonigazításon ment keresztül, küllemével a premium-kategóriát idézve. Egyes “hozzáértők” szerint az üveg zöldre váltásával a sör is sokat javult, mi azonban ne akarjunk ezekkel a híresztelésekkel foglalkozni, azoknak bedőlni. A Soproni Kinizsi egy igazi tradicionális sör, hiszen meglehetősen régóta készül már a főzőházban. Magasabb alkoholtartalmával jogos szereplője a választéknak, egyetlen hibája csupán az, hogy beszerezése embert próbáló feladat. Még Sopronban is alig-alig lehet vele találkozni, így félő, hogy előbb-utóbb egyszerűen végleg eltűnik a közéletből, köztudatból. Az elegáns 1895 igazán fiatal versenyző, bemutatkozása 2006. áprilisában volt. Amit az egyszerű sörös tudhat róla az a nyakcimkén virító 5,3% felirat, ami egy erőteljesebb itókát hivatott jelezni, valamint a cseh Saazer komló használata a főzés során. A szortiment legfiatalabb tagja a sötét színű és hangulatú Fekete Démon.

Az alap Soproni összetétele a nagy magyar népsöröknek megfelelő, a szokásos négyes – víz, árpamaláta, komló és élesztő – mellett “természetesen” a kukoricadara is megjelenik. Alkoholtartalma 4,5%, könnyed, mindennapi fogyasztásra tökéletes. Erősségben előrehaladva következik a Fekete Démon, mely épp egy tizeddel marad le a Kinizsitől és 1895-től, a maga 5,2% alkoholjával. Bár az összetevők felsorolása csak három alapanyagra terjed ki, a főcímkén hatalmas betűk hirdetik a karamell maláta felhasználását is. A két azonos erősségű világos lager közül elsőként ismerkedjünk meg a Kinizsivel! A hátcímke a következőket tartalmazza: “A Soproni Kinizsi a soproni régió egyik legrégebbi, speciális söre. Egyedi mélyborostyán színét, kellemes, máshoz nem hasonlítható aromáját kifinomult összetételének köszönheti, mely méltán emeli ezt a sört a legnagyobbak közé.” A szó szerinti idézet csupán a nehéz beszerezhetőségnek köszönhető, hiszen sokan talán az életben nem fognak találkozni ezzel a változattal. Összetétele a német Reinheitsgebotot idézi: víz, árpamaláta, komló. A cseh Saazer komlóból főzött 1895 sem erősségben, sem pedig összetételében nem különbözik a Kinizsitől, így jogos a kérdés, vajon milyen szerepe van e két sörnek a cég stratégiájában.

Kitöltés után igazán kellemes látvány fogad bennünket, bizonyosan elmondható, hogy rendben van mindegyik sör. Külsőre a Soproni a legvilágosabb, vizes, szalmasárga, míg legszebb színe az 1895-nek van, bár tény, hogy a Kinizsi épp csak egy árnyalattal különbözik tőle. Mind a négy sörnek szép tartós habja van, egyszerre apadnak el. Az élénkségi versenyt mindenképp az 1895 nyeri, nyomában kitartóan ott lohol a Kinizsi, majd a Soproni és a Démon következik. Ez utóbbi jelen esetben nem nagy meglepetés, hiszen a barnák nem feltétlenül erőteljes szénsavasságukról híresek. Illatban sajnos nagyon visszafogottak a megjelentek, a Démon pörkölt, erőteljes malátás aromái mellett a másik három szinte eltörpül. A Soproni inkább édes, vizes, míg a Kinizsi kellemesen kiegyensúlyozott, az 1895 viszont enyhe fémes illattal rendelkezik.

Ideje megkóstolni a sör-sor tagjait! Kezdjük az alapsörrel. A Soproni vizes, könnyed teste mellé gyenge kukoricás íz párosul, mely szárazan, de viszonylag hosszan cseng le. A komló keserűje csak utóízben jelenik meg halványan, egyébként az édesebb aromák uralkodnak végig. Egyszerű magyar népsör, pontosan azt adja, amit vár tőle a kóstoló, legalábbis a magyar viszonyokat ismerve. A Fekete Démon – bár alkoholban a második – erőteljes pörkölt aromái miatt picit kilóg a sorból. Mindenesetre biztos, hogy nemzetközi viszonylatban is jól megállná helyét. Teste közepes, aromái határozottak, markánsak, cseppet sem lágyak, selymesek, inkább őserő jellegűek. Ízében pörkölt kávébab, hosszan tart.

A Kinizsi, eddigi szereplését tekintve, szinte teljesen megegyezik az 1895-el. Lehetne talán azt is mondani, hogy ő volt az előfutára. Ideje utánajárni, vajon ízben van-e különbség kettőjük között! Közepes teste kiegyensúlyozott aromával párosul, a maláta és a komló keserűje kellemes keserédes karaktert biztosít a főzetnek. Valójában az utóíze a markáns, ahol is a komló keserűje dominál egyértelműen. Mindent összevetve egy harmonikus, selymes sörrel van dolgunk, mely lecsengéskor mutatja meg igazi arcát. Ezzel szemben az 1895 már az első kortyra hozza pilsesen kesernyés, száraz karakterét, melybe egy kis fémes, bántó mellékíz is vegyül. Utóíze egyértelműen keserű, hosszan tart. Élénkségét nem hazuttolja meg, csípőssége, szénsavassága erőteljes. A Kinizsi és az 1895 között árnyalatbeli különbségek vannak, talán egy fokkal jobb a Kinizsi, bár mindez ízlés dolga.

Mindent összevetve jó, hogy van hazánkban egy sörgyár, amely ilyen szortimentet ki tud állítani. Azt viszont érdemes lenne megfontolni, nem kellene-e bővíteni a Soproni sör-sort egy igazi kuriózummal, mely méltán lehetne a gyár aduásza. Reméljük – nem csak Sopronban, de mindenhol – el fog jönni ez az idő is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.