Kedves magyar sörimádó barátaim – újra itt vagyok. Mostani kalandozásunk célpontja Dél-Morvaország, egészen pontosan az Oslava parti – mily meglepő nevű – Oslavany. A kicsiny városka egyik fő nevezetessége a XIII. századból ránk maradt Zámek, magyarul kastély, s hol máshol is találhatnánk a helyi sörfőzdét, mint eme kastély falai között?! Azonban annyi bizonyos: amilyen eldugott maga a főzde, legalább olyan nagyszerű sört főz a helyi sörmester.

A kastély főbejáratánál hiába fogad a csábító cégér, tovább haladva, az udvarra érve mégis elbizonytalanodom: hol is van valójában a sörfőzde? Nincs más hátra, mint előre: meg kell kérdezni egy helyi erőt, aki szerencsére rutinosan mutatja a számtalan árkád közül az egyiket. Itt vagyok hát! A kopogtatás után – mivel tudnak érkezésemről – bátran továbbindulok.

Az oly ismerős, nagyszerű maláta-illat fogad rögtön, s egy nehezen leírható, igazán családi hangulat, melyet annyira szeret minden sörfanatikus. Kezet rázok Petr Zak úrral, a sörmesterrel, s ez a joviális, segítőkész ember – nem meghazudtolva önmagát – máris mesélni kezd sörfőzdéjéről. Minden kis- és mikro-sörfőzde más és más. Mindegyiknek van egy saját, jellegzetes, nehezen feledhető hangulata, atmoszférája. Akárcsak a Zámecky Pivovarnak.

Az már bizonyos, hogy nem mehetünk el szó nélkül az abszolút tisztaság és rend mellett. Bár nem kenyerünk, de hiába is keresnénk bármi hibát, itt nem találunk – minden a helyén van. A “konyhában” pedig végre megtalálhatjuk az egyetlen, jól ismert rozsdamentes acélüstöt, melyben egyszerre 1000 liter legendás nedü készülhet egyszerre. Ha pedig Isten is úgy akarja, akkor egy héten akár két vagy három főzet is elkészül az Oslavany sörből.

A sörfőzde története egyébként 1863-ig vezethető vissza. Ebben az évben alapították a hűbéri sörfőzdét, mely még ugyanebben az évben be is zárt. Miután nem vagyok történész, sőt, semmiféle ilyen ambícióm sincs, bocsássátok meg nekem, hogy nem tudom mi történt 1863 után. Amit azonban biztosan lehet tudni: 2003-ban a G+C Pacific vállalat újra belefogott a sörgyártásba, s azóta is sikeresen működteti kicsiny főzdéjét.

Egy kisebb daráló mellett elhaladva végül elérünk a lager pincébe. Ideje volt már, mint ahogy az első sörnek is. Sörmesterem egy nagyszerű félbarna, tizenhármas Frantiskova lagert tölt poharamba. Mit is mondhatnék? Csak a legkiválóbb minőséget tudom elfogadni ettől a kicsiny főzdétől. Szerencsére nem kell csalatkoznom. Bár azt hiszem, nem is lehet ez másképp, nem igaz? Hogyan főzhetne egy mikrosörfőzde rossz sört? Ez a kiváltság csak az óriási, multinacionális sörgyáraknak jár. S minthogy én egy igazán decens fickó vagyok, ne várjátok, hogy példákat is soroljak (bár lenne mit). Azonban ez a sör, amit a kezemben tartok, igazán nagyszerű. Habja szépen tart, színe megbabonázza az embert: vöröses, komor, homályos; míg illata tökéletes. S természetesen szűretlen – mi más is lehetne?! Miután ma nem nekem kell vezetni, nem is várok tovább, felhajtom első söröcském. Még le sem ér az utolsó korty, mikor már a következő korsó közeledik. Ez most egy tizenkettes világos.

Hosszasan keresgélve sincs semmi kivetnivaló ebben a nedüben sem. A nagyszerű kezdet pedig csupa jót ígér, hiszen a már kóstolt főzetek mellett számos másik sör is vár még rám, a könnyed tizestől egészen az alkalmi tizenötösig. Lássuk a neveket, igazán érdekesek, varázslatosak: Novic, Templar, Komtur, Velmistr. De valahogyan mégiscsak a legelső, tizenhármas “Francin” a legjobb (legalábbis nekem, így nem kell egyetérteni). Igazán szíven ütött csodás színével!

S hogy a történet még izgalmasabb legyen, elárulom, Frantisek, a névadó, egy ma is élő személy. Egy közelben lakó sörimádó, akivel az egyik tulajdonos szokásos napi sétáján futott össze. Beszédbe elegyedtek egymással, s ez a vidám fickó annyira megtetszett a tulajnak, hogy attól kezdve Frantisek Vrbas arcképe díszíti az Oslavany sör poharait és alátéteit. Frantisek tehát egy egyszerű, rendes cseh sörös hazafi. Semmi más.

Végül néhány érdekes technikai információ. Kis sörfőzdénkben nincs palackozás. Az összes főzet a saját söröző (ami csupán 25 méterre van a főzőháztól), valamint egy tucat kisebb környékbeli ivó részére készül. Csak ajánlani tudom az oslavany-i kastély és sörfőzde személyes felkeresését. A nyári időszakban pedig tényleg fergeteges élményben lehet része a turistáknak. Minden itt van egy helyen: történelem, kastély, tökéletes sör. Mi másra is vágyhatunk még? Cseh nyelven még több érdekességet találhattok a www.zamek-oslavany.com címen. Ha tehát Prágábl utaztok Brno felé a D1 autópályán, ne felejtsetek el a 162-es kijáratnál letérni. Nem fogjátok megbánni! A város még csak-csak várhat, de Frantisek hamar elvesztheti fejét (Frantisek can lose his head [foam])!

Mára elbúcsúzom, de ne feledjétek: CzechBeerMan hamarosan újra jelentkezik!

Libor Vojacek
alias CzechBeerMan
sör-író és gyűjtő
Teplice, Csehország
CzechBeerMan@seznam.cz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.