Az angol pub a public house rövidült alakja, és az adott település vagy környék lakóinak italozással, játékkal, beszélgetéssel összekötött összejöveteleinek színhelye. Mint ilyen, könnyen és őszintén kijelenthető az is, hogy ezen intézmények az adott település közösségi központjai, s így missziójuk is van: közösségmegtartó, közösségformáló szereppel bírnak.

Legfontosabb termékük természetesen a csapolt sör, amit régebben a – jobb híjján nevezzük őket így – kocsmák maguk főztek, s habár mára ez sajnos nem feltétlen igaz, de a CAMRA-nak köszönhetően újra fellendülőben az egykor szebb napokat megélt (meg-ale-t) ale. Mert mi mást is várunk mi az jó ködös Albionban egy valamire való pubtól, mint hamisítatlan, eredeti felsőerjesztésű seritalt?!

Minthogy angol találmányról van itt szó, így könnyen belátható, hogy a pubok elsősorban az Egyesült Királyságban, Írországban, valamint a nemzetközösséghez tartozó további országokban fellelhető ivóhelyek. Sajnálatosan globalizálódó világunkban azonban egyre több franchise (frencsájz, ha esetleg így jobban érthető) pub jelenik meg a világ szinte bármely szegletében, ilyenek a hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő, s egykori megjelenésükkor igazi kuriózumnak számító John Bull pubok és különböző ír kocsmák. A egykori pubok önálló házként léteztek, és ha szállást is lehetett bennük kapni, úgy fogadóként működtek. Ilyenkor, bár nevük módosult – inn vagy hostelry -, de eredeti “feladatuk” megmaradt. Ausztráliában a pubok nevében gyakran ott a Hotel szó is, holott már régen nem lehet ezekben megszállni.

A Pubokban tehát a söré a főszerep, bár ezek mellett – minthogy szociális intézményről beszélünk – bor, tömény ital és alkoholos üdítő is kapható. A sörök általában 4-5% alkoholt tartalmaznak és pint-ben (568 ml) vagy half pint-ben árulják. A valamirevaló pintet fületlen korsóban szolgálják fel, ami a betévedt európai vándornak igazán kellemes meglepetés (vagy emlékszik valaki, amikor a Gyűrűk Urában a hobbitok felfedezik a pint nagyszerűségét a Pajkos Póni fogadóban?). E jóféle poharat színültig megtöltik, s csupán néhány milliméteres habot hagynak a tetején. Törvény szerint a hab maximum 5% lehet vagy 1/4 inch, ennél többet csak külön kérésre adnak. A sört minden esetben a pultnál kell kérni, de természetesen el lehet vele menni egy szabad asztalig, ott is lehet fogyasztani.

A pub-ban felszolgált sör lehet előre gázzal feltöltött, nyomás alatt álló sör, másnéven “keg beer”, de a legjobb a hordóban érlelt “cask-conditioned”, azaz az igazi angol ale (real ale beer). A puboknak azonban – ne feledjük – mindig a helyi sör adja meg sajátos hangulatát és emlékezetes ízét. A pub tulajdonosának vagy üzemeltetőjének – az alkohol árusítás engedélyesének, (licensee) – az angol elnevezése publican, de gyakran csak “guv”-nak (a guv’nor, vagy governor – kormányzó rövidítése) hivják őket. Minden pubnak van törzsközönsége (regulars), s azt a kocsmát, ahová általában járnak “local”-nak hívják. Sok esetben ez a lakásukhoz legközelebb eső pub, de van aki a munkahelyéhez legközelebbi kocsmába szeret járni, mert a barátok is odajárnak, vagy ott jó a sör igazán. A pubok ablakait gyakran homályos üveggel fedik, hogy ne lehessen belátni az utcáról, kik járnak a kocsmába – pedig mindenki, még a nők is.

A pub angol köznyelvi elnevezése még a boozer, a local és a rub-a-dub-dub (Cockney nyelvjárásban). Magyar neve, a kocsma nem túl találó, nem túl jellemző, szerencsésebb lenne egyszerűen sörözőnek vagy étteremnek nevezni őket (minthogy az asztaloknál étel is fogyasztható). Egyes pubok úgy vannak megépítve, hogy külön bejáraton jöhetnek be az alkalmi betérők, az étkezni vágyók, a játszani (pl. darts-ot), tévézni szeretők, a csendesen félrehúzódók, és a törzstagok, ám a pult központi helyen van, és mindegyik helyiséggel érintkezik, a sörcsapok pedig többszörösen megismételt csoportban találhatók. A gyermekek csak bizonyos időben jöhetnek be, s az is szabályozva van, hogy mikor és kinek lehet alkoholos italt kiszolgálni.

A puboknak érdekes, sokszor igen vicces nevük van, az egyik legnépszerűbb pub név a Red Lion (Vörös Oroszlán). A legolcsóbb korsó sör ára egy olcsó helyen 1.50 – 1.60 között van, ezért általában egy korsó gyenge bittert lehet kapni (3,5-4 fokost) egy átlagos helyen ezért közel két fontot kérnek el. Londonban minden minimum 50-60 penny-vel többe kerül. Borravalót nem adnak, ha valaki mindenképpen ki akarja fejezni elégedettségét a hellyel vagy a kiszolgálással meghívhatja a csapost egy italra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.