Szomszédolás Wales-ben – a Ffos y Ffin Sörfőzde


Jó hírem van mindazoknak, akik már unják csehországi tudósításaimat. Most ugyanis egy kicsit távolabb merészkedtem, egyenesen Nagy-Britanniába. “Croeso i Gymru”, ahogy a walesiek köszöntik az érkezőket saját nyelvükön, mert ugye mondanom sem kell, nem csak angolul beszélnek a britek hazájában. Isten hozott hát mindenkit ezen az enyhén dombos, takaros, vendégszerető földön, ahol mindenütt tökéletesen nyírt, legelésző birkákba és kövér tehenekbe botlunk. Isten hozott mindenkit a rögbi és az ale-ek, a felsőerjesztésű sörök hazájában!

Más ország, mások a szokások. Aki az egyszerű lagereket kedveli, annak bizony nem sok szerencséje lesz, de az is biztos, hogy a helyi lakosok közül sem találni olyat, akit elbűvölne egy jó lager. Éppenséggel összefuthatunk a Pilsnerrel vagy a Staropramennel itt-ott, de ne legyenek ábrándjaink: nagyon kevesen vásárolják ezeket a söröket. A brit ízlés ugyanis az ale-ra van szabva. Felesleges meglepődnünk, csodálkoznunk hát, sőt, még véletlenül se próbáljunk hittérítők lenni, itt egyetlen dolgunk akad: élvezni ezeket a csodálatos helyi nedüket!

A walesiek óvva vigyázzák földjüket, országukat. A szemeteskonténerek mellett a tisztaság az úr, nincsenek az utcákon kidobott hűtők, régi rökamiék, ráadásul nincsenek bevásárló-kocsikat tologató szinesfém-vadászok és hajléktalanok sem. S hogy fokozzam, tudatom: igazán meleg fogadtatásban részesül itt mindenki, főként az ismeretlen idegen. Ahogy sétáltam Wales utcáin egyre inkább a csodálat töltött el. Magamban pedig feltettem a kérdést: vajon mit is választanék szívem szerint? Az otthoni nagyszerű söröket, vagy ezt a csodálatos országot? Nehéz választás lenne. Sokan persze most azt gondolhatjátok, hogy ez csak afféle propaganda-szöveg, aminek az égvilágon semmi köze egy sörös tudósításhoz. Nos, ez alapvető tévedés! Gondoljon csak mindenki bele: a sörfőzés mindig szerves része egy adott ország kultúrájának, hagyományainak. Ha csupán szigorúan, diplomatikusan és technokrata módban tudósítanék csak és kizárólag a sörökről, egyetlen szó nélkül az adott országról, az egyszerűen emberiség elleni bűntett volna! Ne feledjük hát, hogy egy ország és sörei összetartoznak, mint a borsó és a héja, vagy mint a “Vepro-knedlo-zelo” és Prága.

Vissza azonban Walesbe! Steve Smith, a Ffos y Ffin sörfőzde tulajdonosa már a Carmarthen-i vasútállomáson vár bennünket. Vörös overálja és hatalmas gumicsizmája egy szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy egy igazi “jómunkásember”-rel van dolgunk. Nem a számítógép-asztal mellől állt fel, hogy elénk jöjjön, hanem egyenesen a palackozóból. Senki ne gondolja azonban, hogy ez az érdekes nevű sörfőzde a városka történelmi főterén áll, egy több száz éves épületben, s ki sem látszik az idelátogató sör-turisták tömegéből. Fenét! Jobb, ha inkább megbarátkozunk a tudattal, hogy leginkább egy pléh műhelyhez hasonlít. Az előbb említett walesi csinosság itt egy picit veszít erejéből, varázsából, de tudjuk ezt be annak, hogy valahol a külvárosban vagyunk. Totális “Nowheresville” hangulat. Semmi jelzés, semmi tábla, cégér, mely büszkén hirdetné, hogy itt sört főznek – pedig mégis. Ez az érzés pedig csak fokozódik, ahogy belépünk. Mintha csak egy alkatrész-összeszerelő üzembe tértünk volna be. Micsoda különbség ez a középkori híres kis cseh főzdékhez képest! Az már egyszer bizonyos, hogy a hosszú évszázadok hangulata jelen esetben nagyon hiányzik!

Az egész sörfőzdéet egy hatalmas főzőüst uralja. Éves kapacitása körülbelül 120.000 liter, az elkészült sör pedig a környékbeli 50-60 kiskocsma és étterem mellett eljut egészen Londonig is, a híres-nevezetes “Prince Of Wales” pubba. Bal kéz felől az erjesztő-részleg, s nem véletlen a megnevezés. Jóindulattal sem nevezhető hagyományos pincének a maga 20 C hőmérsékletével. Nyugodtan időzhetünk itt akár hosszabb ideig is egyszerű ingujjban. A felsőerjesztésű söröknek azonban ez kell. Furcsa, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy elég, ha a cefrét otthagyjuk a nappalinkban, s várunk. Ahogy bekukkantunk a kádakba meg kell hogy állapítsuk, néhány főzet még nagyon-nagyon fiatal. Amíg én nézelődöm, Steve megcsapolja az egyik tankot, s egy tele pohár ale-t nyújt át. Ezek már a kondicionáló tartályok – természetesen. Kezemben hát életem első walesi söre, én pedig kellő alázattal ünneplem e történelmi pillanatot. A poháron ott virít a márkajelzés, s közben megtudom azt is, hogy Wales szerte ugyanezt a típusú poharat használják minden pubban, sörfőzdében. Egyféle pohár… Hihetetlen… De lássuk közben a mi kis főzdénk szortimentjét. Hét különböző ale kerül ki a főzőmester keze alól, többek között a Paxtons Pride (2006-os walesi bajnok), a Cwrw Careding (szép neve van) és a Dylan’s Choice. Az egyik picit gyengébb, a másik erősebb, általában 5% körül mozog alkoholtartalmuk. Személy szerint jómagam nem sok különbséget tudtam felfedezni köztük, de elmondás alapján a legnépszerűbb a Dylan’s Choice a maga 4,4% alkoholjával, de hogy miért, az nem derült ki…

Van azonban még valami, ami igazán megelégedettséggel tölt el a tele korsó mellett. Összefutottam ugyanis egy honfitársammal. Ráadásul egy igazi nagykövettel, pont itt, Nagy-Britannia nyugati szegletében. Egy alumíniumfóliával burkolt speciális zsák rejti őkelmét, a híres zateci vörös komlót. Ennek a cseh növénynek híre a világ majd minden szegletébe eljutott, így bármerre is járok mindenütt találkozom vagy fizikai valójával, vagy ismertségével. Ha lehet, ettől még jobban érzem magam. Lám, milyen csekélységek képesek az embert befolyásolni…

A maláta Angliából, Wiltshire-ből érkezik. Walesi víz és szakértelem, zateci komló, angol maláta – igazi, megvalósult internacionalizmus. Bár a szakértelem vitatható (haha) – na jó, nem rossz értelemben. Ez a két fickó tényleg elhivatott és ambiciózus, így szemernyi kétség sincs bennem sikerüket és boldogulásukat illetően. S hogy ki ennek a kétszemélyes, baráti sörfőzdének a másik tagja? Nem más, mint Glyn Lenton, aki egyszerű farmer volt mielőtt belefogott volna az ipari sörfőzésbe. Szerencsére mindkettőjük nagyon barátságos, bármikor készek akár órákon át is mesélni a sörről és a sörfőzésről. Ráadásul bátrak is, hiszen néhány tanfolyami óra után fogtak bele életük nagy vállalkozásába. Az első kereskedelmi főzet 2006. augusztusában került ki. S ha már megemlítettem a két főkolompost, had mutassam be Mikey-t is. Ő a sörfőzde kutyája!

A főzde jobb oldalában található a címkéző gép, melyet a Langguth cég gyártott. Másodkézből való, de még mindig tökéletesen működik, megbízható, jóféle német gyártmány. Aztán itt van még egy pinduri raktár, ahol papírdobozokban sorakoznak a tele palackok, végül pedig egy apró kis mellékhelyiség, s a végére is értünk. Nincs iroda, bőrfotelekkel, nincs látogató centrum, de mit is várhatnánk még ettől az előbb említett kétszemélyes főzdétől? Nemcsak a gyártást tartják kezükben, de a forgalmazással is csupán ők foglalkoznak, ami nem kis dolog, hiszen a Ffos y Ffin söröket jó néhány walesi üzletlánc polcán meg lehet találni. Minek ide marketing igazgató vagy éppen vezérigazgató? Nevetséges lenne…

Túránk ezzel véget ért. Egy ajtón be, egy másikon ki. A kijárat mellett aztán leállunk még egy kicsit beszélgetni. Természetesen a sörökről, s az életről. Én pedig csak figyelek, s egyre több érdekesség üti meg fülem. Például az, hogy milyen nehéz manapság a britek földjén munkavállalókat foglalkoztatni. Vagy az, hogy milyen jogok illetik meg őket a munka rovására. Meg is egyezünk abban, hogy egyetlen cég sem akar olyan embereket foglalkoztatni, aki nem akar dolgozni, különösen igaz ez egy sörfőzdére. S itt van az a pont, amikor megértem, miért vannak még mindig csak ketten ők – Steve és Glen. Ez évtől például bevezetésre került a kispapa szabadság, melynek keretében az újszülöttek édesapjai több hetes fizetett szabadságot kapnak. Míg nálunk, Csehországban ez 1-2 nap, s utána az apukák rohannak vissza dolgozni, addig itt a munkáltató fizeti ezt a hosszú távollétet. Steve még azt is elmeséli, hogy miután összeszámlálta, hogy dolgozói hány hetet dolgoztak egy évben összesen, s meglepetésére alig 30-35 hét jött össze, úgy döntött, neki erre nincs szüksége. Lehet, hogy furcsa, de nekem egyáltalán nem szimpatikus az, ha a gazdaságot a munkások irányítják, s nem az ambiciózus, tenni akaró emberek. De ez már egy másik cikk témája lehetne…

Összegezve mégiscsak azt mondhatom, igazán kellemes élményben volt részem. Walesben meglátogattam egy másik sörfőzdét is, melyről máskor mesélek majd, s oly nagyszerű ale-eket kóstolhattam, hogy véleményem alapjában megváltozott ezekről a felsőerjesztésű nedükről. Egészen idáig oly szigorú és makacs voltam, akár egy öszvér, igazi konzervatív “lager boy”. Azt gondoltam, hogy csak a lagerek az igazi sörök. Mára szerencsére megváltozott az álláspontom. Még mindig imádom a lagereket, de bátran kijelentem, hogy az ale-ek legalább olyan jó és érdekes sörök. Egészen mások – de ez természetes is, mivel a gyártási procedúra is különböző -, de kifejezetten jók. Teltebbek, változatosabbak, s gyümölcsösebbek. Szánalmas, hogy otthon alig kapni ezekből a különleges sörökből. Csupán néhány sörgyár, importőr veszi a fáradtságot, hogy forgalmazza őket. Hosszú-hosszú, lagerekkel eltöltött hónapok után igazán lelkesítő, inspiráló ezeket a frissítő, természetes főzeteket inni. Ahogy a naponta kaviárt és mindenféle roston sülteket, töltött cuccokat fogyasztó is rácsodálkozik a vajaskenyér egyszerű nagyszerűségére, úgy világosodik meg mindenki, aki megkóstolja az igazi ale-eket. De vigyázat! Nem mindegy, hogy tálaljuk magunknak ezeket az innivalókat. A vékony, gyengébb hab miatt ajánlatos a megfelelő pohár használata. Ha nem hosszú, vékony pohárból hörpintjük fel az ale-t, hanem egy testes, füles korsóból, akkor a varázs könnyen elveszhet. S itt most ezen a szent helyen kérek minden olvasót, vegye a fáradságot, s ossza meg véleményét, tapasztalatait velem az ale-ekkel kapcsolatban. Hogyan szoktátok inni őket? Hogyan és mibe csapoljátok? Melyik a legjobb hőmérséklet? Mindent tudni akarok! Előre is köszönöm!

Más nem is marad hátra, mint a szokásos elköszönés. A főzdéről többet megtudhat mindenki, aki meglátogatja a hivatalos weboldalt a www.ffosyffinbrewery.co.uk címen. Isten hozott mindenkit Capel Dewi-ben. Viszlát a következő találkozásig…

Libor Vojáček
alias CzechBeerMan
beer reporter and collector
Teplice , Czech republic
http://album.inmail.cz/@my-album

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.