Rodinny pivovar – Berounsky medved


Isten hozott minden kedves magyar sörrajongót – ha csak így virtuálisan is – Berounban. Ebben az egykori királyi városban – ugye ezt mondanom sem kell – hosszú évszázadokra nyúlik vissza a sörkészítés hagyománya. Nagyjából ötszáz évvel ezelőtt kezdődött a folyékony árpalé főzése, mely egészen 1978-ig tartott, amikor is leállították a termelést a Centralbohemian Breweies sörfőzdében. Később, a Pilsner Urquell fejtése ugyan újra életre keltette a sörös hagyományt a városban, azonban az igazi helyi sörök főzése egészen 1998-ig váratott magára.

Ebben az évben, az egykori cukorgyár területén – azaz még véletlen sem az eredeti sörgyár helyén -, a Mayer házaspárnak köszönhetően újra komlóillat töltötte be Beroun levegőjét. A Beroun-i Medve Családi Sörfőzde így szerencsére tovább viszi a város sörfőzési hagyományát, amit Beroun igazán meg is érdemel. Tegyük hozzá, erre földrajzilag is nagy szükség van, hiszen Beroun a Prága-Plzen sörtengelyt felezi. Ha nem is bír ily hatalmas kapacitással, mint e két sörfőváros, azért ne feledkezzünk meg a bibliai Dávid és Góliát történetéről…

Ha kísérő, térkép vagy jó helyismeret nélkül érkezik az egyszerű sörturista a városba, biztosíthatom, hogy nem fogja megtalálni a sörfőzdét, s a helyi erők segítségét kell igénybe vennie. Célállomásunk ugyanis – enyhén szólva is – el van rejtve. Tán’ még jobban, mint az Ezüst-tó kincse! Hiábavaló bárminemű, félreérthetetlen, vagy éppen jól ismert jelzést keresnünk. Nincs több száz éves téglaépület, nincs hatalmas sörgyár-kémény. Semmi. Sörfőzdénk ugyanis sosem funkcionált ezelőtt ebben a minőségében.

Amint azt már említettem, egyszerű cukorgyár volt itt anno, majd lett belőle méh-telep, egészen addig, míg az egyik épületet fel nem újították, ekkor született a Berounsky Medved családi sörfőzde. Egyetlen dolgunk marad hát: fel nem adva célunkat, folytatni utunk a jó irányba, igen ez lesz az, az egyetlen felújított, csinos kis épület a környéken. Még egyszer felhívom azonban minden elszánt utazó figyelmét: győződjön meg a helyes irányról!

Amilyen barátságtalan a sörfőzde környéke, legalább olyan meghitt és szívélyes a belső! Kedvesség, jóság és eredetiség sugárzik minden “porcikájából”, s ez az, ami talán legjobban meglepi a betérőt. Szerencsére azonban történetünk még csak most kezdődik. Ráadásul még be sem mutattam a főzde legfontosabb mesterművét. Mr. Sörfőzőről van szó! Akármerre is nézünk azt látjuk, hogy egy igazi sörfanatikus irányít itt mindent, nem pedig egy szürke eminenciás, hivatalnok. Legszívesebben egy nagyot kurjantana a nézelődő: “Visszatértek a régi szép idők!”. S valóban…

Egy rendkívül csinos, elegáns hölgy, egy nagybetűs NŐ, a társaság egyik tulajdonosa fogad. A kötelező udvariassági körök után aztán átpasszol engem magának a sörfőző mesternek. Ekkor kezdődik az igazi sör-odüszeia… Ugye mondtam, hogy időutazásban lehet részünk?! Mintha egyenesen a középkorba csöppentünk volna vissza, persze nem rossz értelemben. Elég Petr Cerny-re ránéznünk, s minden világos lesz.

Lassan a testtel azonban, s ne ítéljünk első látásra! Sörfőző mesterünk ugyanis egy intelligens, tapintatos, művelt úriember, igazán érdekes kedvtelésekkel. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés és ajándék volt megismerni őt. 14 éves tapasztalata és gyakorlata, a Krivoklat-i kastélyhoz közeli U Rozvedcika sörözőben valóban megnyerő és bizalomgerjesztő. Ez az a műintézmény egyébként, ahol a jól ismert, kultikus cseh film, az Őzbakok halálának (írta Ota Pavel) több jelenetét is forgatták. Cerny úr a helyi Medvében négy éve tevékenykedik áldásosan, neki köszönhető mindaz, amit a betérő sörivó imáiba foglal.

A sörfőzde belsejében beszélgetünk, ahol a teret egy hatalmas kereszt uralja. Igazi kuriózum a főzőüstök fűtése. Régimódi. S hogy miért? Mert máig fával tüzelnek a készülő árpalé alá. A másik érdekesség, hogy az egész sörfőzde, minden berendezési tárgy vashulladékok felhasználásával készült. A végeredmény azonban tényleg fenséges, de egyben csinos is. Ez a főzde egyáltalán nem akar hasonlítani egyetlen vetélytársára sem. Itt minden olyan más, olyan különleges. Minden tökéletes, s a ragyogás, tisztaság ugyanolyan, vagy még szembetűnőbb, mint a Krusovice királyi sörfőzdében… A következő, kisebb helyiség a nyitott élesztőkádak szentélye.

Leírhatatlan az a látvány, ami fogadja az érdeklődőket. Ezt nem lehet elmagyarázni más halandóknak, akik csupán annyit tudnak a sörről, hogy habzik és keserű. Valójában tényleg nem hasonlítható Vincent Van Gogh képeihez, de a mi, sörimádó szívünket mégis a világon mindennél jobban megdobogtatja. S még a hőmérséklet is optimális.

Az erjesztő részleg közvetlenül kapcsolódik a következő helyiséghez, ahol az ászkoló tartályok és hordók állnak. Sörfőzőnk közben meginterjúvol, vajon melyik sört is szeretném végre megkóstolni. Választásom – mint mindig – a szokásos tizenkettes világosra esik, ez az a típus, melyet bárhol is kóstolva független és objektív véleményt tudok formálni. Az alkoholtartalom az elvárható 4,8%. Kiindulásnak tökéletes választás. Sajnos azonban nem kapom meg azonnal, várnom kell még kicsit – egyszerű, prózai okokból. Nincs éppen a közelben. S hogy gyorsabban teljenek a percek, kapok egy tizenegyes világos lagert. Ez ám a gondoskodás! Egészen jó, bár egyáltalán nem mondanám, hogy életem legjobbja. Habja kemény, aromája erőteljesen keserű, tökéletes választás a pils rajongóinak. Aztán észre sem veszem, s máris jönnek a további sörök – próbára, kóstolásra, tesztelésre. Egy sötét tizenhármas, aztán egy világos tizennégyes. Habár jobban szeretem a világos lagereket, most mégis ez a sötét viszi el a pálmát.

Még mielőtt tovább mesélnék, had említsem meg az alapító, első sörmestert is, hisz nélküle ma nem kóstolgathatnánk az érdekesebbnél érdekesebb itókákat. Trc úr volt ő a Rakovnik sörfőzdéből. Vissza azonban a folyékony kenyérhez. Másfél literes pet palackokba és hagyományos KEG hordókba történik a fejtés. A beszélgetés egyre gördülékenyebb, gyorsan szalad az idő, akár a közeli Berounka folyó. Ráadásul nem csak szakmai, sörös dolgokról esik szó. A sörfőzde-sörözőt pedig még nem is látogattuk meg!

Ahogy belépünk a pivnice főbejáratán, rögtön egy üvegvitrin fogad bennünket minden elképzelhető, megvásárolható ajándékkal. Van itt póló, pohár, korsó, alátét, minden, amit egy sörcikkgyűjtő el tud képzelni, s meg tud kívánni. Néhány lépcső után a “nagy-szalonban” találjuk magunkat, mely valóban grandiózus, hiszen könnyedén elfér benne akár száz vendég is egyszerre. Ha azonban még ez sem lenne elég, akkor beülhetünk a “Salanda” névre keresztelt terembe, mely az első emeleten található, s további hetven szomjas vendég ülhet le egymás mellé beszélgetni egy kis söröcske mellé.

Szerencsére látogatókban nincs hiány. Rövidke ittlétem alatt sikerült több születésnapos és névnapos társaságba botlanom, nem is beszélve a többi, egyszerű söröző csoportról, akik bármikor találnak egy jó kis okot az összejövetelre. A sötétre mázolt fa bútorok, asztalok és székek szívesen, örömmel várnak mindenkit.

S ha valami végső összegzést, epilógust kell mondanom a Medve sörfőzdéről, akkor igazán nincs nehéz dolgom. Mondhatnám könnyű dió! Szívélyes emberek, barátságos atmoszféra, jó sörök és egy valóban független mester. Ezt mind megkapja, aki betér. Az élet legjavát. Csak javasolni tudom mindenkinek a látogatást, aki Prágából Pilsenbe, vagy onnan visszafelé tart. Csak térjen le, térjen be Berounba, ami csupán egy km az autópályától – nem nagy ügy. Bizonyosan nem lesz elvesztegetett idő, sem egy sörrajongónak, sem pedig egy sör-analfabétának. Mindenki megtalálhatja számítását.

Célszerű a vasútállomás mellett leparkolni, s röpke három perces séta után elérhetjük célunkat. Legalább megszomjazunk addig. Aztán máris ott a Medve, aki mindig vár bennünket. További tudnivalók a családi sörfőzde hivatalos oldalán: www.berounskymedved.com.

Hamarosan újra találkozunk, egy újabb sörös kalandon, addig is minden jót, s főleg: jó söröket!

Libor Vojáček
alias CzechBeerMan
beer reporter and collector
Teplice , Czech republic
CzechBeerMan@seznam.cz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.