Mit tehet a beszámoló írója, hogy elkerülje az ömlengés látszatát? Hitelét veszti, ha megint egy újabb, “ilyen még nem volt” híradással áll elő – de a valóság ezt íratja. Ennyire nemzetközi és ekkora létszámú még… stb.
Ismételten élvezhettük a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum vendégszeretetét (ki, ha ők nem?). Kora reggel a színházterem berendezése után özönlött a látogatók hada, sor kígyózott a bejáratnál. A belépők lázasan trappoltak végig az asztalok között, ki-ki a maga névcéduláját kereste. Az előre rezervált helyekkel már bőven megtelt a helyiség, amihez még jöttek továbbiak. Nem volt kis munka mind újabb szabad felületeket kiszorítani az egyre szűkebb térből.
Nőni kezdtek a papírdoboz-tornyok, üveg és pohár-hegyek, dosszié-kazlak a gyűjtők előtt, s ki-ki igyekezett gyorsan megkaparintani a Nap Fogását. A magyar mellett lengyel, szlovák és német szó is hallatszott a bábeli hangzavarban.
Az elmélyült ténykedést a kivételesen gazdag tombola sorsolása állította meg, amelynek bőségéért köszönet illeti néhány nagyvonalú tagunkat és támogatóinkat ? – utóbbiak között a most először felbukkant Drehert. Mindezek mellett – ha szűkösen is – de jutott idő a klubot illető események, jövendő programok megbeszélésére, egy röpke közgyűlésre, és egy-két sör megivására.
Köszönjük a támogatást mindenkinek. Segítségükkel újra sok érték került terítékre.
(Kovács András)