Vaskori sörkészítés Franciaországban


Franciaország ma inkább borairól híres, ám legalább 2500 éves sörkészítés története van, legalábbis ezt sugallja egy vaskori sörüzem, melyet nemrég fedeztek fel Provence-ban. A sörkészítési örökség a bronzkorig nyúlik vissza Kínában és a Közel-Keleten, ám ez a gyakorlat legkorábbi bizonyítéka Franciaországban, ahol a borkészítés már megvetette lábát. Az eredmények a Human Ecology folyóiratban jelentek meg.

Laurent Bouby, a vizsgálat vezető szerzője szerint olyan módon volt feldolgozva, mely közel állt hagyományos sörkészítési technikákhoz, és nem különbözött sokban a modern söröktől. “Azonban igen nehéz megállapítani, milyen lehetett az íze” – tette hozzá. “Nem tudunk semmit például a lehetséges adalékanyagokról, mint a komlóról. Semmit nem tudunk a valószínű tejsavas érlelésről, mely savanykás ízt adhatott a sörnek.” 

Bouby és kollégái három mintát elemeztek ki a Kr.e. ötödik századi házból származó üledékekből, a Provence régióban található Roquepertuse-ben. A területen kelta örökséggel rendelkező emberek telepedtek le. Az egyik minta a ház padlózatából származik, a kandalló és a sütő közötti területről. Egy másik kerámiaedényből, míg egy harmadikat aknából szereztek meg. Mindegyik minta elszenesedett árpát tartalmazott, melynek 90 százalék kicsírázott volt. Az árpát gondosan szétválogatták, így nincs a mintákban gyomnövény-mag, ami kiküszöbölte annak lehetőségét, hogy a termény a tárolás során véletlenül csírázott ki.

Az árpamaradványok, elhelyezkedésük és a felszerelés alapján a kutatók úgy hiszik, az otthon lakói edényekbe áztatták a terményt, a csírázás alatt szétterítették a kikövezett padló lapos területén, majd a sütőben szárították ki a magvakat, hogy leállítsák a csírázást, és őrlőköveket használtak a malátázott árpa összezúzására. A tűzhelyet és a tartályokat használhatták később az erjesztésre és tárolásra.

A sörfőző valószínűleg megosztotta termékét. “Bár házi termék, az nem jelenti szükségszerűen azt, hogy egyetlen család fogyasztotta” – mondja Bouby. “A hagyományos társadalmakban az alkoholos italok fogyasztása gyakran erős szociális és szimbolikus jelentéssel bír. Ezért lehetséges, hogy a szemcséket a sör készítésére, nem pedig állati vagy emberi fogyasztásra őrizték meg.” 

Akkoriban a dél-franciaországi emberek a földközi-tengeri régióból importált bort fogyasztottak, ezek általában Görögországból érkeztek. Helyi borokat is készítettek. A történelmi dokumentumok szerint a görögök és rómaiak nem igen szerették a sört, így valószínűtlen, hogy a francia sörkészítők borra cserélték volna terméküket. A nyersanyag maga, vagy fémek inkább lehettek csereeszközök borért. A kelták azonban mindig úgy tűnt, kedvelik a sört, így a populációk között fennállhatott ilyen kereskedelem. A korai kelta közösségekben talált, fából készült hordókat a sör szállítására használhatták.

Hans-Peter Stika, a Hohenheim Botanikus Intézet kutatója szintén az európai sörkészítés korai bizonyítékait kutatja. Elmondása szerint, míg a görög és római történészek írtak a sörről, “igen szegényesek a prehisztorikus sört” érintő információk. Szerinte fontos megjegyezni, hogy a kelták Franciaországban sört, bort és talán más alkoholtartalmú italt is készítettek. Az üzem valamint az italok használatának további elemzése fontos információkat tárhat fel a vaskori Európa szociális, kulturális és gazdasági életéről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.