Sziklapincék a Dreher Sörgyárak alatt


Kőbánya egyik legnagyobb ipari létesítménye a Dreher Sörgyárak Zrt. telephelye. A sörgyár alatt 75.000 m2-es pince húzódik, amelynek nagyjából 15.000 m2-es része a sörgyár területén kívülre ér. A pincék eredete a sörgyár megalapítása előtti időkre nyúlik vissza, de az elmúlt évszázadok alatt mindig fontos funkciójuk volt a sörgyárak működésében.

A kőbányai Óhegy tulajdonképpen egy hatalmas mészkőtömb, amelyet a XIII. századtól a XIX. század végéig bányásztak. Ennek következtében a domb alatt hatalmas pincerendszer alakult ki, amelyben a fő- és oldalvágatok bonyolult szerkezete kanyarog. A nagyobb pinceterületeket összekötötték, de a teljes rendszer összefüggő pinceként nem járható végig. A pincerendszer összhossza meghaladja a 30 km-t. Az innen bányászott köveket felhasználták a Lánchídhoz, a Magyar Tudományos Akadémiához, az Operaházhoz, a Szent István Bazilikához, a Parlamenthez és még nagyon sok lakó- és középülethez. A tervszerűséget nélkülöző bányászat miatt a pincék veszélyessé váltak, ezért 1896-ban megszüntették a kitermelést. Ekkor már a tárnák nagy részét hasznosították: a nagy méret és a télen-nyáron állandó 10-12 C° hőmérséklete kiválóan alkalmassá tette élelmiszer, sör, bor tárolására. A sziklapince ideális volt a leerjesztett sör hideg érlelésére, ászokolására is.

Ezt ismerte fel Anton Dreher (Dreher Antal), aki a schwechati sörfőzde átvétele után kifejlesztett egy új sörtípust, a Lagerbiert. Az ilyen jellegű sörök gyártásához hideg tárolópincékre volt szükség. Dreher Antal érdeklődéssel fordult az akkoriban kibontakozó kőbányai sörgyártás felé és lenyűgözte a sziklapincék látványa. Nem volt nyugta addig, amíg földbirtokot nem vásárolt Kőbányán, az alatta lévő pincerendszerrel együtt. Még csak tervezgette az új gyár építését, amikor 1862-ben ajánlatot kapott az új Kőbányai Serház megvételére. 1870-ben az átvett Kőbányai Serház már több mint évi 100.000 hl Dreher sört termelt. Az előző 8 év alatt többek között a pincék szellőzését is korszerűsítették. 1885-ben a gyárhoz tartozó pincerendszer területe 95.252 m2 volt. A sziklapincékben több mint 10.000 m2-en csírázott az árpa, 640 db fa és 12 db üvegkádban erjedt a 18.000 hl sör. A jégpincékben pedig a Soroksári Duna-ágban vágott jég állt hegyekben.

A XIX. század utolsó évtizedeiben a Dreher Sörgyár mellett Kőbányán működött az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. 56.500 m2 pinceterülettel, valamint a Kőbányai Polgári Serfőző Rt. is, ahol az udvarról közvetlenül tudtak lejárni a pincerendszerekbe. A gyárhoz tartozó tárnákban 7.500 hl sör erjedhetett egyszerre.

A Dreher Sörgyár 1923-ban több más kőbányai sörgyárral együtt koncentrálta tőkéjét a Dreher Konszernbe. A lépést nagyfokú modernizáció követte, amelynek részeként az erjesztőpince is megújult Dr. Hültl Dezső és Ganzenmüller egyetemi tanárok tervei alapján. A korszerűsítés után az erjesztőpincékben lévő fakádakban egy-egy főzetnyi (200 hl) sör fért el, összesen 30.000 hl. Az épületek és udvar alatti sziklába vájt ászokpincében 4200 db 50-100 hl-es ászokhordóban összesen 250 000 hl sört ászokolhattak egyidejűleg. A malátagyártáshoz a malátaszérűk a terepszint alatt 25 m mélyen lévő hűvös sziklapincékben voltak 32 000 m2 területen. Itt folyt a csíráztatás az árpából. Az árpát 600 vagon befogadóképességű silókban tárolták.

1924-ben a Dreher sörfőzde területén “Dreher Maul” néven csokoládégyárat létesítettek és a gyártás kiszolgálására saját likőrgyárat (Dreher-Floking Konyak- és Likőrgyár) is alapítottak. Az itt készülő Dreher Brandyt is a sziklapincékben érlelték legalább 5 éven át.

Az 1944-es német megszállást követően a Dreher Sörgyár és a Deutsch-féle malátagyár bombabiztos sziklapincéit a németek repülőgép-szerelő üzemnek sajátították ki.

A háború után a Dreher Sörgyárat államosították és beolvasztották az újonnan létrejövő Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalatba. A sörgyárak ekkor már nem számítottak korszerűnek, így egyre sürgetőbbé vált fejlesztés. A rekonstrukció az erjesztő- és árpapincéknél indult: a fakádakat vasbeton erjesztő kádakkal, a fahordókat alumíniumtankokkal váltották fel. 1993-tól a gyár többségi tulajdonosa az 1895-ben alapított SAB Dél-afrikai Sörgyárak lett. Ekkor felújították a hagyományos nyitott erjesztőpincéket is a klasszikus Dreher sörök hideg érleléses, ászokolásos előállításához.

Mostani tudásunk alapján a Kőbánya alatt húzódó pincerrendszerek területe kb. 182.000 m2, ebből 75.000 m2 tartozik a Dreher Sörgyárakhoz, ami nagyjából 30 kilométernyi vágathosszt jelent. Járművel a pincéket 5 mélyudvaron keresztül lehet megközelíteni. A pincék átlagos szélessége 4-6 méter, magasságuk 3-11 méter között váltakozik. A felszíntől számított talpmélységük 10-22 méter közé esik. Jelenleg a Dreher Sörgyárak Zrt. a pincék kb. 20 %-át használja (3 vágatot víztárolásra), a többi üresen áll. A pincékben hűtési, elektromos, víz és sör távvezetékek, informatikai és biztonságtechnikai kábelek húzódnak, amelyek a telepek közötti összeköttetést szolgálják. A pincerrendszer állapota 90 %-ban jó, 7-8 %-ban fokozott odafigyelést kíván, míg a maradék 2-3 %-ban veszélyes, megerősítést igényel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.