Magyarország legrégebbi és legnagyobb sörös lapja
A nagybetűs prágai író, a cseh kispolgáriság hiteles megörökítője, akinek a prágai Aranytigris sörözőben halála óta fenntartják a törzsasztalát. Szinte otthonának tekintette kedvenc kocsmáját – a prágai orosz nagykövet is tudta, hogy az írónak küldött konyak…
Tovább olvasom
Robert Burns-ről, a skótok nemzeti költőjéről már megemlékeztünk egy korábbi írásban. Művei azonban – mint minden irodalmi nagyságé – kortalanok, s bármely évszázadban megállják helyüket. Lássuk hát, mit mond Burns az elégedettségről!
Tovább olvasom
A Ninkaszi-himnusz (címváltozata: Sörivóknak való, amit Balassi Bálint, Borivóknak való című verse után kapott) sumer vers az i.e. II. évezred első feléből. Valójában nem is himnusz, inkább kocsmadal, mely így a népköltészet körébe tartozik. A verset…
Tovább olvasom
Ülök az Arany Tigrisben, a söralátéttel játszadozom, és megint és ismét nem tudok betelni az embléma látványával, két fekete tigris pörög az ujjaim között, mint mindig, most is öntudatlanul a számla sarkait hajtogatom, először az egyiket,…
Tovább olvasom
A szép tavaszi vasárnap délben az urak elindultak a kisváros különböző pontjain és mentek, mendegéltek a főtér felé. Ha az úton ismerőssel találkoztak, kezet fogtak s azt mondták: – Szép tavaszi nap. Aztán tovább mentek a…
Tovább olvasom
Az ezredesnek aznap agyon kellett lőni egy embert, a Kaszinó megbizatásából, miután a welszi herceg látogatásáról elnevezett Angol-szobában így döntöttek az urak. A párbajt délután tartják meg egy kaszárnyában, annak az embernek, aki a Kaszinót megsértette,…
Tovább olvasom
Némelyek azt hiszik tán, hogy a kocsma azért van az Órához címezve, mert ott örökké jár az óra, mintha a vendégeket az idő mulandóságára figyelmeztetné. Hát igen, jár, járdogál az a hosszúra font bajszú óra, hogy…
Tovább olvasom
Hizsnyai Zoltán a felvidéki magyar irodalom egyik jeles képviselője 1959-ben született Rimaszombatban. Költő, esszéíró és szerkesztő, 2006. májusától a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának titkára. Jelenleg Pozsonyban él, s mint felvidéki ember jó ismerője az egykori csehszlovák,…
Tovább olvasom
Ülök a legkülönösebb magyar vendéglőben, az Új köztemető melletti Kupában. Itt gyászruhában söröznek a vendégek a lélekharang hangjai mellett. A legnagyobb temetőüzemben negyedóránként kerül sor a gyászmenetet kísérő lélekharang megkondítására, amelynek a hangjai – a kis…
Tovább olvasom
Igen, uraim, én a tizedik pohárig meg sem szoktam állni. Nem azért, mintha nekem valami végtelen módon ízlenék a sör, ó nem, nem azért. Egyszerűen csak azért, mert szokásom tízen alul meg nem állni. Azt tartom,…
Tovább olvasom