Magyarország legrégebbi és legnagyobb sörös lapja
A nyári vendéglős rendkívül figyelmes a vendégeihez. Már persze az, akiről beszélek. Mindenkinek minden kívánságát teljesíteni akarja. Sőt a kívánságaikon túl is vigyáz a vendégeire: ügyel például arra, hogy a túl kövér vendég csakis sovány húst…
Tovább olvasom
Na, te kislány. Ahogy most betoppantál ide. Na, most mi lesz. Nincs itt az a fiú? Ugye? Hiába meresztgeted a szemedet, belőlem sem lesz hirtelen az a legény. Másból se, bizony. Ugye, most megtorpantál, megszeppentél. Most…
Tovább olvasom
Jaj, honjaim! Miért isztok annyit? Írtam már egyszer a sörivás ártalmas hatásairól; de az igazság az, hogy Hódolattal Frank Zappáról volt az alcíme. Magyarul: loptam a történetet. Ezt meg úgy találtam. Ez is lopás. Azóta eltelt…
Tovább olvasom
Szerda volt. Igazi borjúpörköltes idő. Mintha a szél is egy ilyen borjúpörköltes kondérból sistergett volna elő. A hatvannyolc kassza körül elsöprögettük Náci inassal a szemetet, szép rendet csináltattunk a lakatosokkal is, s azzal bejelentettük Grúber úrnak,…
Tovább olvasom
Friss, csillagos júniusi estén ott ülnek egy körúti vendéglő teraszán. Öten-hatan vannak csak, mert hát nem mind tartoznak egymáshoz. Sőt egymáshoz csak egy nő és egy egyenruhás kalauzféle ember tartozik. Nem férj és feleség, az meglátszik…
Tovább olvasom
A család kedvence Boldi kutya nyolcadik évét töltötte be éppen, mikor aggasztó változásokat vettünk észre rajta. Korábban reggelenként vidám és zajos ébredésével az egész család idegeire ment, de körülbelül fél éve, rosszkedvűen ébredt és még játszani…
Tovább olvasom
Ülök ebben a vendéglőben vasárnap délelőtt, s nézegetem a közönséget. Vagy negyven évvel ezelőtt járhattam itt először mint tízéves kisfiú, édesapám hozott el, különös jutalomképpen, szintén egy vasárnap délelőtt, hogy szokott társaságában, barátai között kikortyolgasson egy…
Tovább olvasom
Az örökmozgó beindul, mert valakinek pisilni kell. Be kell menni egy kocsmába. És akkor inni is illik. És akkor a következőbe azért megyünk be pisilni, mert söröltünk. És akkor ez így megy egész nap. Én sem…
Tovább olvasom
Augusztusi hétköznap, reggel hét óra. Az a nyár végi napszak, amikor a kapun kilépve, szélcsöndben se csodálkoznánk, ha őszi szél fogadna az utcán, azon se, ha napsütésben hideg eső verne az arcunkba. Az ember, aki évtizedeket…
Tovább olvasom
Még téli időben is sokszor megfordult eszemben, hogy ha egyszer – quod deus avertat – beválasztanának a parlamentbe, az lenne az én szűzbeszédem, hogy a budai alagút valamelyik végét falaztassa be a tisztelt kormány, hadd legyen…
Tovább olvasom